Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

GJ Állategészségügy. Az állategészségügyi törvény hatósági zárlatból kifolyólag csupán az e rendelt óvintézkedésekből s a beteg állatok elkülönítéséből származó költségeket rója az illető község vagy puszta birtokosai terhére, az állatok eltartása, illetve az élelmezési költségek viselése ellenben az illető egyes tulajdonosok külön terhét képezi A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 1671. sz. határozata. A ki sertésvész gyanúja alatt álló sertést állatorvosi vizsgálat nélkül leszurat és annak húsát íelfüstölteti, az 1888. évi VII. t.-cz. 153. §. d) pontjába ütköző kihágást követi el. A ra. kir. belügyminiszter 1899. évi 178. sz. határozata. Sertésvészgyanus, vagy a kór fertőzésének gyanújában álló állatok állatorvosi szakvélemény alapján közfogyasztásra bocsáthatók. A in. kir. belügyminiszter 1898. évi 980. sz. határozata: Az alispán másodfokn Ítéletét felebbezés folytán felülvizsgálván, a földmivelésügyi miniszter úrral egyetértőleg az elsőfokú Ítélettel együtt feloldom és az elsőfokú hatóságot uj tárgyalás megtartására és a kifejlendőknek megfelelő uj határozat hozatalára utasítom. Az alsóbbfoku Ítéletek feloldandók voltak, mert a hivatkozott törvényezikk 152. §. b) pontja szerint minősülő kihágásnak csak oly cselekmény képezheti alapját, melylyel okvetlenül a keleti marhavész miatt felállított forgalmi korlátozások megsértése jár. Miután azonban az 1888. évi VIII. t.-cz. 151. §-ának 4. pontjába ütköző kihágás jelenségei látszanak fenforogni, de ezen kihágás tényálladéka az eddi; kideritettekből még meg nem állapitható. Az 1895. évi 36,500. szám alatt kibocsátott földmivelésügyi miniszteri rendelet 9. §-a értelmében a sertésvészgyanus, vagy a kór fertőzésének gyanújában álló {'illatok állatorvosi szakvélemény alapján ugyan közfogyasztásra is bocsáthatók, de ezzel szemben az eljárás folyamán a hatóság nem terjeszkedett ki azon körülmény megállapítására, vájjon mennyiben felel meg a valóságnak vádlottnak az elsőfokú hatósági Ítélet ellen közbetett felebbezésben foglalt azon állítása, mely szerint az általa leszúrt sertés húsát a hatósági állatorvos emberi élelemre alkalmasnak jelentette ki; mely okoknál fogva az elsőfokú hatóság utasítandó volt. hogy ezen ügyet fenti körülmény kiderítése mellett, az 1888. évi VII. t.-cz. 151. §-ának 4. pontja alapján szabályszerüleg újból bírálja el. Tulajdonátruházás, leölés, elhullás vagy más hasonló körülmények folytán érvénytelenné vált marhalevelek az illetékes marhalevélkezelőnek beszolgáltatandók. A ki az ilyen érvényét vesztett marhalevelet pontosan be nem szolgáltatja, kihágást követ el, mely 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. A ni kir. földmivelésügyi miniszter 1895. évi 78.948. sz. általános rendelete.