Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 7 rendeztessenek, akkor a vezetésem alatt álló belügyminisztérium a hontalant az 1886. évi XXII. t.-cz. 16. §-a alapján valamely községbe beutalja. Ez ugyan nem szorosan a törvényen alapuló eljárás, mert az 1886. évi XXII. t.-cz. csak magyar állampolgárokra alkalmazható, de nem lévén olyan törvényünk, mint pl. az 1868-iki bajor törvény aüber Heimat, Verehelichung und Aufenthalt», mely nem csupán illetőségi, hanem rendőri szabályokat is tartalmaz, s mely ismer u. n. cangewiesene Heimat»-ot is, vagyis ilyen minden illetőségi támpont htján, rendőri beutalás alapján nyert községi illetőséget, a kormány kénytelen a jelzett irányban adminisztratív uton intézkedni, minthogy rendezett államban teljesen hontalan egyének létezése hosszabb ideig nem tűrhető. Magyarországon honosítandó német és a Németbirodalomban honosítandó magyar állampolgár részére előzetes felvételi Ígérvény nem állíttatik ki. A m. kir. belügyminiszter 1896. évi 109,386. sz. általános rendelete: A német birodalmat alkotó szövetséges államok kormányaival a folyó évben az a megállapodás jött létre, hogy valamint azon német állampolgárok részére, kik a magyar állampolgárságot megszerezni óhajtják, a magyar kormány által a magyar államkötelékbe leendő fölvételüket kilátásba helyező nyilatkozat (felvételi Ígérvény) ki nem állíttatik, s ilyen nyilatkozat bemutatása azoktól a német államkötelékből való elbocsátás iránt előzetesen lefolyó eljárás során nem is követelhető: hasonlóképen azon magyar állampolgárok részére, akik a német állampolgárságot, illetőleg a német birodalom valamelyik államában a polgárjogot elnyerni óhajtják, az illetékes németországi kormányhatóság által, az ottani államkötelékbe leendő felvételüket kilátásba helyező nyilatkozat (felvételi Ígérvény) szintén nem fog többé kiállíttatni, s ilyen Ígérvény bemutatásától az illető magyar állampolgároknak a magyar állam kötelékéből való elbocsátása jövőre függővé nem tehető. A fentiekben körülírt ezen megállapodásról, hivatkozással a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. t.-cz. végrehajtása tárgyában 1880. évi január hó 5-én 584. sz. alatt kibocsátott utasításnak az államkötelékből való elbocsátására vonatkozó részét kiegészítőlég, 1892. évi április hó 8-án 23,901. sz. alatt kiadott itteni körrendelet 1-ső §-ára, miheztartás végett azzal a hozzáadással értesítem, hogy Ausztriával, továbbá Szerbiával szemben az eddigi gyakorlat, illetőleg az utóbb idézett körrendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés, egyelőre érvényben marad. Hallgatólag megszerzett állampolgárságnak hivatalos megállapítása nem bír formaszerü honosítás jellegével. A m. kir. belügyminiszter 1895. évi 92,838. sz. határozata: K. V. eredetileg ausztriai Welhenitz községi illetőségű iparos, bécsi lakos, állampolgársága tárgyában tett jelentése kapcsán, melyben kérdést intéz az iránt: vájjon az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-a értelmében magyar állampolgárokká kijelentett egyénektől az állampolgári eskü letétele követelhető e, és az illetők a houositottakról vezetett jegyzékbe felveendők-e? értesítem, hogy e puszta kijelentés, vagyis a hallgatólag megszerzett állampolgárságnak hivatalos megállapítása nem bír formaszerü honosítás jellegével, s az ily módon állampolgárságnak birtokába jutott egyénektől állampolgári eskü letétele nem követelhető, és az illetők a houositottakról vezetett jegyzékbe nem veendők fel.