Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 6 Az állampolgárságról szóló 1879. évi L. t.-czikk 48. §-a csak akkor alkalmazható, ha az illető a törvény életbeléptét követő egy éven át (1880. évi j anuár 8-tól — 1881. évi január 8-ig) az országban lakott. Az 1859. évi illetőségi nyilt parancs rendelkezései Magyarországon kötelező erővel nem birnak. A m. kh\ belügyminiszternek a ra. kir. földmivelésügyi miniszterhez 1896. évi 24,957. szám alatt intézett átirata: Hivatkozással 0. J. nyug. m. kir. főerdész állampolgársága és községi illetősége tárgyában kelt átiratára, van szerencsém értesiteni, hogy nevezett, ki az iratok szerint eredetileg ausztriai állampolgár, a magyar állampolgárságot az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-ának második bekezdése értelmében nem szerezhette meg. mivel a bemutatott szolgálati táblázat, illetve a vinkovczei m. kir. főerdőhivatal jelentése szerint 1880. évi augusztus 1-től, 1882. évi augusztus l-ig a szerajevói kerületi hatóságnál szolgált, tehát nem a magyar korona országai területén tartózkodott. Az idézett törvényi rendelkezés pedig ugy szelleménél, mint helyes értelmezésénél fogva, valamint tekintettel az eddig követett gyakorlatra, ma csak az esetben nyerhet alkalma zást, ha az illető a törvény életbeléptét követő egy éven át, az 1880. évi január 8-tól 1881. évi január 8-ig, — vagyis azon idő alatt, a mely alatt idegen állampolgárságának fentartását igazolni jogában állott volna, — az országban lakott. A m. kir. kincstári jogügyigazgatóság jelentésének nyolczadik bekezdésében, a községi illetőségre nézve előadott jogi vélemény szempontjából megjegyezni kivánom azt is. hogy az 1859. évi illetőségi nyilt parancs rendelkezései Magyarországon, — miként a vezetésem alatt álló belügyminisztérium 1869. évi július 11-én 7863. szám alatt a cs. kir. belügyminiszterhez intézett elvi jellegű kijelentésében kifejtette, — kötelező erőre nem tettek szert. Abból a körülményből tehát, hogy 0. J. annak idején az akkor és ott életbeléptetett illetőségi pátens alapján karánsebesi illetőségűnek lett volna tekintendő, a nevezettnek netáni magyar állampolgárságára következtetés nem vonható, mert a magyar állampolgárság az 18í-8-iki évet követő átmeneti időszak alatt is csak a magyar szokásjogi szabványoknak megfelelőleg volt megszerezhető. A hontalan egyénekkel szemben követendő eljárás. A m. kir. belügyminiszternek 1897. évi 34,878. szám alatt a miniszterelnök úrhoz intézett átirata: Hivatkozással a D. A. állampolgársága tárgyában kelt megkeresésére, van szerencsém értesiteni, hogy a vezetésem alatt álló belügyminisztérium olyan esetekben, midőn valaki a magyar állampolgárságot megszerezni óhajtja, azonban az 1879. évi L. t.-cz. 8. §-ában előirt feltételeket teljesíteni nem képes, de máskülönben a honosodási szándék komoly, a kérelem teljesitése pedig méltányos, figyelmeztetni szokta az érdekeltet az ugyanezen szakasz utolsó bekezdésében jelzett kedvezmény igénybevételére, minthogy a törvényhozás a honosításnak ezen kedvezményes örökbefogadás melletti módozatát épen azért kívánta lehetővé tenni, hogy különös méltánylást érdemlő esetekben, ahol az illető, mint pl. D. A. is, a 8. §. 5. és 6. pontjaiban foglalt kellékeket nem igazolhatja, legyen mód az illető honosítására. Ha azonban bármi oknál fogva az örökbefogadás melletti kedvezményes honosítás sem vehető idénybe, s ha a törvény 19. §-a nem alkalmazható. — mivel az illető külföldön született, — s ha másrészről valamely közigazgatási érdek elkerülhetetlenné teszi, hogy az érdekelt magánosnak honosság-illetőségi viszonyai