Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 59 — teltetik, midőn a munkaadónak nem áll módjában az adólevonást érvényesíteni. E viszásság megszüntetése végett kijelentem, hogy az 1894. évtől kezdve a keresetadó közvetlenül a segédek- és segédmunkások neve alatt vetendő ki és Írandó elő, továbbá az állandóan alkalmazott segédek és segédmunkások keresetadója attól a munkaadótól szedendő be, kinél a segéd, illetve segédmunkás az adótartozás esedékessége napján alkalmazásban áll; ellenben azoknak a segédeknek és segédmunkásoknak adója, kik állandóan alkalmazva nincsenek, közvetlenül az adóköteles féltől szedendő be. Azon nyomorék bányamunkások, kiknek 20—30 kr. napi bérükön kivül más vagyonuk nincs, az I. oszt. kereseti adó fizetése alól is felmenthetők. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 47,073. sz. határozata: Értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy azon nyomorék bányamunkások, kiknek 20—30 kr. napibérükön kivül más vagyonuk nincs, az 1875. évi XXIX. t.-cz. 5. §-ának I. f) pontja értelmében, a kereseti adó fizetése alól is felmenthetők. A dohánygyárakban állandóan alkalmazott munkások I. oszt. kereseti adó alá esnek; az ideiglenesen alkalmazott napszámosok azonban adómentesek. A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi 25,418. sz. határozata: A dohánygyári-munkások megadóztatásánál megkívántató egyöntetű eljárás elérése czéljából rendelem, hogy azon dohánygyári munkások, kik fizetésüket (bérüket) havonkint vagy félhavonkint húzzák, s általában a gyárnál állandóbb szolgálati kötelékben vannak, mint gyári munkások az 1875. évi XXIX. t.-cz. 7. §-ának a), illetve c) pontjában megállapított I. oszt. keresetadóval rovandók meg; magától értetik, hogy a munkásnők terhére az adótétel fele rovandó ki. (9. §). Ellenben azok a munkások, kik csak napokra lépnek a dohánygyárak szolgálatába és e szerint szolgálatuk csakis ideiglenesnek tekinthető, — ha egyébként is napszámosoknak minősíthetők, — az 1883. évi X. t.-czikk alapján a kereset adó első osztálya alól mentesitendők. A gyári munkások keresetadóját (1875. évi XXIX. t.-czikk 11. §-a), és hadmentességi diját (1880. évi XXVII. t.-cz. 11. §-a), a munkaadók tartozván az állampénztárba befizetni, — a dohánygyári igazgatóságoknak kötelességében áll tehát, az állandóan alkalmazott munkások és munkásnők terhére kirótt I. osztályú keresetadót, és a munkások hadmentességi diját tőlük beszedni és az illetékes adópénztárba beszállítani. Házalási adójövedéki kihágási ügyekben, az 1875. évi XXIX. t.-cz. 8 §-a alapján kiszabott pénzbüntetés behajthatatlanság czimén elzárás-büntetésre át nem változtatható, A m. kir. pénzügyminiszternek a kereskedelmi miniszterhez az 1894. évi 69,057. sz. alatt intézett át rata : Van szerencsém értesíteni, a hogy W. S. hídvégi lakos házalási adójövedéki kihágási ügyében hozott alispáni határozatnak az a része, melyben a 3 frtra mérsékelt adóbírság behajthatlanság esetén egy napi elzárás büntetésére változtatandó át, nézetem szerint törvényes alappal nem bir. A marasztaló határozat ugyanis az 1875. évi XXIX. t.-cz. 8 £-ára van fektetve, azonban sem ez a §-a, sem a közadó kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-cz. nem ád felhatalmazást arra nézve, hogy a közigazgatási hatóságok által kiszabott s inkább rendbírság jellegével biró pénzbüntetések, behajthatlanság