Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 54 — A három év tartamára kivetett házosztályadó, az időközben eszközölt uj összeirási munkálat alapján nem helyesbíthető. A m. kir. pénzügyminiszter 1891. évi 56,011. sz. határozata : A pénzügyigazgatóság azon javaslata, hogy az U. G. község háztulajdonosai terhére, az 1890/92. évekre, az egyenesadó- törvények és szabályok hivatalos összeállításának a házadóról szóló rész 45. §-a szerinti III. fokozat alkalmazásával kivetett, és a közigazgatási bizottság által is hetybenhagyott házosztályadó, az 1890. évben eszközölt uj összeirási munkálat alapján az 1891. és 1892. évekre helyesbittessék, illetve ezen munkálat eredményéhez képest a hivatkozott 45. §-ban meghatározott I. fokozat tételeinek megfelelőleg leszállittassék, elfogadhatónak nem találtam. Nem fogadható el a javaslat azért, mert a házadó az 1883. évi XLIV. t.-cz. 11. §-ának 3. a) pontja értelmében három év tartamára lévén megállapítandó, annak mérve a három évi kivetési időszakon belül változást nem szenvedhet. De ez a javaslat még azért is téves alapon nyugszik, mivel az 1883. évi XLIV. t.-cz. 12. §-ának b) pontja értelmében az 1890/92. évi házosztály adó kivetése alapját az 1889. évi, nem pedig az 1890. évben pótlólag teljesített osztályozás képezi. A hatósági kényszer folytán katonai beszállásolás czéljaira átengedett helyiségek házbéradó alá nem vonhatók. A m. kir. pénzügyminiszter 1891. évi 69,295. sz. határozata: Értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy az 1868. évi XXII. t.-cz. 26. §-a szerint, a használatban maradt házak és lakrészekre kivetett adó mindaddig leirandó, míg azok újra bérbe nem adatnak vagy önként értetőleg a tulajdonos által használatba nem vétetnek. Miután pedig az 1879. évi XXXVI. t.-cz. 7. §-a alapján, katonai beszállásolás czéljaira hatósági kényszer folytán teljesített lakrészátengedés sem bérbeadásnak nem tekinthető, a mennyiben minden bérbeadásnak alapfeltételét a kölcsönös szabad egyezményen alapuló szerződés képezi, sem pedig a tulajdonos által való használatba vételnek nem mondható, ennélfogva az ily módon megszűnt laküresedés czimén házadó kirovásának helye nincsen. Mindazokban az esetekben ellenben, a midőn háztulajdonosok katonai beszállásolás czéljaira nem hatósági kényszer folytán, hanem szabad elhatározásból engednek át házakat vagy lakrészeket, avagy az átengedni köteles lakrészeken felül egyéb lakhelyiségeket bocsátanak a fenti czélra rendelkezésre, a szabad elhatározás folytán átengedett házak vagy lakrészek tekintetében, a mennyiben azok az 1879. évi XXXVI. t.-cz. 18. §-ának rendelkezése alá nem esnek, az 1868. évi XXII. t.-cz. 26. §-a nyei- alkalmazást. Tényleg kibérelt házaknál az adó a bevallás alapján vetendő ki, s a jövedelmi adatokat arányosítás utján felemelni nem lehet. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 80,111. sz. határozata: Özv. H. B.-né sz—i lakos házbéradó ügyében í. é. október hó 20-an 41,849. sz. a. tett jelentésére értesítem, hogy merőben helytelen volt a czim azon eljárása, mely szerint a szabályszerűen eszközölt házbérjövedelemvallomással szemben, arányosítás alapján állapította meg a házbéradó kivetéséül szolgáló jövedelmi adatokat. A házbéradó kivetésének alapját ugyanis a tényleges házbérjövedelem képezvén, nincs helyén az adóalapot összehasonlítás segélyével hivatalból felemelni. Ezen felemelés, illetőleg becslés, csakis a háztulajdonos által használt lakásra nézve alkalmazható, hol bér-