Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 51 — hizlaló istállók után, az 1883. évben kirótt, 8 a közigazgatási bizottságnak 1793/188'?. sz. határozatával elvileg fentartott házbéradó ellen beadott felebbezése tárgyában kijelentem, miszerint a nevezett czég a szeszgyári termékeken hizó marhák elhelyezésére szolgáló kérdéses istálló-épületekre nézve mindaddig, mig azok ezen czélra használtatnak, az egyenes adótörvények és szabályok hivatalos összeállítása I. kötetének, a házadóról szóló 2. §. h) pontja alapján az állandó adómentességet jogosan igényli. Ugyanis a kijelölt helyen szószerint az áll: «házadó alá nem tartoznak: h) gazdasági épületek és gazdasági cselédlakok, vagy a gyáros tulajdonát képező és munkásainak bérfizetés nélkül átengedett gyári munkáslakok, úgyszintén gyári és azokhoz hasonló iparépületek azon részei, melyek nem lakásra, hanem az üzlet folytatására szolgálnak)). Nem szükséges bővebben fejtegetni azon szoros kapcsolatot, mely egy nagyobbszerü szeszgyár és a marhahizlalda közt fennáll. Ebből folyik, hogy miután maga a szoros értelemben vett szeszgyári épület állandóan adómentes, a törvény idézett pontja értelmében a gyári épülettel, ha nem is térrajzi és physikai, de lényegi kapcsolatban levő és .ahhoz hasonló iparépület is, mely nem lakásra, hanem az üzlet folytatására szolgál, mindaddig adómentes, mig más oly módon nem fog használtatni, hogy ez által az adómentesség megszűnjék. Az állam tulajdonát képező vasutakhoz tartozó épületek, a mennyiben más czélokra bérbeadva nincsenek, állandóan adómentesek. A m. kir. pénzügyminiszter 1885. évi 63,477. sz. határozata. A katonaság állandó beszállásolására szánt épületeknek tekintendők mindazok az épületek, melyek az 1879. évi XXXVI. t.-cz. 2. §-a szerinti beszállásolás czéljaira vétetnek igénybe. A m. kir. pénzügyminiszter 1889. évi 40,885. sz. határozata: A katonaság állandó beszállásolására szánt épületeknek nemcsak azok tekintendők, melyek az 1879. évi XXXVI. t.-cz. 33. §-ában megállapított 15 illetőleg 25 évre engedtetnek át a katonai igazgatásnak, hanem egyáltalában mindazok az épületek, melyek az idézett t.-cz. 2-ik §-a szerinti, azaz, a megállapított állandó békeelhelyezés alapján foganatosított beszállásolás czéljaira — tekintet nélkül az időtartamra — vétetnek igénybe. Ennélfogva azok az épületek, melyek a katonaság állandó beszállásolására szánvák, a bérlet tartamára a házadó és általános jövedelmi pótadó fizetése alól mindenkor mentesek. Megjegyeztetik itt, hogy az 1879. évi XXXVI. t.-cz. 18. %-a szószerinti értelmének megfelelően, csak azok az épületek mentesíthetők az adótól, melyek nemcsak részben, hanem egészen vannak a beszálásolás czéljaira átengedve. Oly esetekben tehát, midőn csak épületrészek engedtetnek át a beszállásolások czéljaira, adómentességnek helye nincs. A különböző vallásfelekezetek kezelése alatt levő temetőcsőszházak adómentességben nem részesülnek. A m. kir. pénzügyminiszter 1889. évi 82.785. sz. határozata: Értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy Sz. város közigazgatási bizottságának f. évi márczius havi ülésében, a különböző vallásfelekezet ek kezelése alatt levő temetőcsőszházak és lakrészeknek házosztályadóval történt megrovatása iránt felvetett kérdésre, az ezen kivetés körül követett í*