Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 30 — ben válaszolni: Abban az esetben, ha M. község képviselőtestületének 1889. évi határozatában felhozott azon indok, hogy a sikkasztás éveiben, azaz 1871-től 1883. évig a most közvetlen adófizetők adójukat szintén a községi pénztárnál fizették, beigazolható tényt képez, az esetben ezen most közvetlen adófizetők a felelősség terhe alul szintén nem vonhatók ki. Abban az esetben azonban, ha a most közvetlen adófizetők a sikkasztás éveiben, vagyis 1871 — 1883. évéig is közvetlenül adófizetők voltak s adójukat közvetlenül a királyi adóhivatalnál fizették, az ezen időközben érvényben volt 1868. évi XXI. t.-cz. és 1876. évi XV- t.-cz.-ben foglalt szabályok irányadók. A hivatkozott (1868. évi XXI. t.-cz. és 1876. évi XV. t.-cz.) törvények értelmében, melyek a sikkasztás éveiben, azaz 1871. évtől 1883. évig érvényben voltak, a községi közegek által beszedett és be nem szállitott adó és illetve egyéb tartozásokért, a közvetlen adófizetők szintén nem voltak felelősek, és miután a szőlődézsmaváltság tartozások is, szintén adó természetével birnak, az idézett adótörvények hivatkozott szakaszai értelmében volt a felelősség elbírálandó. Véleményem szerint tehát az esetben, ha M. A. és társai 1871—1883. évig közvetlen adófizetők voltak. F. vármegye törvényhatósági bizottságának határozata helybenhagyható volna, azonban nem az 1883. évi XLIV. t.-cz. 47. §-ában foglaltak alapján, hanem a helyesebben alkalmazandó 1868. évi XXI. t.-cz. 24. §-a és az 1876. évi XV. t.-cz. 47. §-ának indokából. Az esetben azonban, ha M. A. és jelenleg közvetlen adófizető 3 társa 1871 — 1883-ig, vagy ezen időköz bizonyos éveiben közvetett adófizetők voltak, a községi pótadóban való aránylagos részesedésük 1871—1883. évekre, illetve azon évekre, melyekben közvetett adófizetők voltak, helyet foghat mivel az esetre az 1868. évi XXI. t.-cz. 23. §-a, továbbá az 1876. évi XV. t.-cz. 47. §-a, illetve az 1883. évi XLIV. t.-cz. 47. §-a ellenük is alkalmazást nyer. A közadók módjára behajtandó vízszabályozási járulékok beszedését a községi elöljáróság külön dijazás nélkül, hivatalból tartozik teljesíteni. A m. kir. pénzügyminiszter 1889. évi 28,324. sz. határozata. A kincstári tartozások körül előforduló mulasztások esetében, az 1883. évi XLIV. t.-cz. 81. §-ában jelzett felelősség soha sem a végrehajtót, hanem mindig a községi birót és jegyzőt terheli. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 31,772. sz. határozata, Sorrendi tárgyalásoknál a II. oszt. kereseti adó nem képez előnyös tételt, a földtulajdonost terhelő általános jövedelmi pótadó azonban előnyös tételként sorozandó. A m. kir. pénzügyminiszter 1889. évi 80,446 sz. határozata. A főszolgabiráknak s szolgabiráknak adópénzeket kezelni nem szabad, s a kezeikhez befolyt kincstári követeléseket portómentesen nem szállíthatják a kir. adóhivatalba» hanem kötelesek az adószedéssel megbízott községi közegnek átadni. A m. kir. pénzügyminiszter 1890. évi 77,988 sz. határozata: Abbeli felterjesztésére, mikép rendeletileg mondassék ki, hogy a járási szolgabirák a hozzájuk befizetett adó és illetékpénzeket portómentesen szállíthassák az illetékes adóhivatalba, értesítem (alispánt), miszerint ezt a kéré-