Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 155 — ben, melyben a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság: van bérbe adva, a pénzügyi hatósági engedélyijei biró bor- és sörkimérési vállalatok száma oly csekély, hogy az üzletek terjedelméhez képest a törvényes tételekben kirovandó italmérési illeték összege, az illető községre nézve az 1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-ában megállapított minimumot nem éri el, mindaddig, mig az illető községben a kizárólagos szesz-italmérési jogosultság van bérbe adva: az italmérési illeték aránylagos felemelése mellőzendő. Az a kereskedő, kinek különleges pálinkafélék nagyban való elárusitására van engedélye, szeszt vagy ebből készült közönséges pálinkát a bérlő engedélye nélkül nem hozhat be. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 31,526. sz. határozata : Jelentésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy oly kereskedő, a ki csak különleges pálinka-féléknek nagyban való eladására bir pénzügyi hatósági engedélylyel, szeszt vagy közönséges szeszből készült pálinkát, más beszedési körből, az italmérési adóbeszedésre jogosult vagy kizárólagos italmérési jogbérlő engedélye nélkül nem szerezhet be, sem különleges pálinka készlete szeszfoktartalmának erősbitése czéljából, sem más czélokra, mert az engedélyes szesz-nagykereskedő az égetett szeszesitalok közül csak azokat viheti be külön engedély nélkül, a melyeknek nagyban való elárusitására a pénzügyi hatósági engedély által fel van jogosítva. A szatócsok és kereskedők terhére kivetett italmérési illetékek nem számithatók be az 1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-ában meghatározott illetékminimumba. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 38,286. sz. határozata: Értesítem a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy a kereskedők és szatócsok részére, az égetett szeszes italoknak utczán át nyilt edényekben való elárusitására 1890. évi május hó 8-án kelt 44,493. számú körrendeletem alapján kiadott italmérési engedélyek után előirt italmérési illetékek, nem számitandók be az 1888. évi XXXV. t.-cz. 14. §-a értelmében az ugyanazon törvényczikk 4. §-ának 1. pontjában emiitett vállalatok után községenként megállapítandó italmérési illetékek minimális összegébe. Kaszinó helyiségben, egyes mulatságok alkalmával, a községbeli korcsmáros, minden ujabb engedély nélkül, mérhet ki szeszes italokat. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 47,265. sz. határozata: Bálok, tánczestélyek s más mulatságok alkalmával való italmérés tárgyában, mult évi június hó 22-én kelt 14,330. sz. jelentése mellékleteinek visszazárása mellett értesítem a (czimet), hogy a jelentésben említett esetekben, ha t. i. a város tulajdonát képező «régi kaszinó» helyiségeiben tartott mulatságok alkalmával, a közönségnek italokkal való ellátását pénzügyhatósági italmérési engedélylyel biró valamelyik helybeli kimérő vállalta el, ez a kimérő erre az esetre külön engedélyt váltani nem köteles, e kimérést a tánczmulatságon az üzleti helyiségére nézve kiadott engedély alapján gyakorolhatja, s csak az ellenőrzés szempotjából tartozik ezt az üzlethelyiségén kívüli kimérést előre az adószedésre jogosítottnál bejelenteni. A mennyiben a kizárólagos szeszitalmérési jog van bérbeadva, égetett szeszes italok kimérése, a «régi kaszinó» épületben tartott mulatságok alkalmával, csak a kizárólagos szeszitalmérési jogbérlő külön engedélye alapján gyakorolható.