Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 140 — teljesen elegendő, ha a törvényesen járó adót áz adószedésre jogosított, és a kirándulási ponton netalán megjelenő félnek, illetve meghatalmazottjának megfizetik, esetleg az adót 3 nap alatt megküldik. Az a korcsmáros, ki a pálinkát olcsóbban méri, mint a mennyiért azt a kizárólagos szeszitalmérési jog bérlőjétől maga vette, jövedéki kihágást követ el. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 58,166. sz. határozata: A pénzügyigazgatóság végzését, melyben F. B.-t azért, mert a pálinkát olcsóbban mérte, mint azt maga a bérlőtől vette, tehát az italmérési jövedéket károsította, az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 9. igának g) pontja és az 1888. évi XXXV. t.-czikk 62. §-a értelmében 5 frt pénzbüntetésben marasztalta el, indokolásánál fogva helybenhagyom. Az eczetgyártás czéljára szolgáló szesz italmérési adómentesen szerezhető be. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 59,662. sz. határozata: D. M. z—i eczetgyáros czégnek, az eczetgyártás czéljaira felhasznált szesznek, italmérési adóból való mentesítése tárgyában tett jelentésére értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy az eczetgyártás czéljára szolgáló szeszmennyiségek az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 5. §-ának végpontja, illetve az ezen £-hoz kiadott jegyzetek 5-ik pontjában foglalt rendelkezések betartása mellett, helyben vagy más beszedési körből is, italmérési adótól mentesen beszerezhetők. Ha tehát folyamodó a fennebb hivatkozott törvényes határozmányoknak eleget tett, Z. városa, mint az italmérési adó beszedésére jogosult, az eczetgyártás czéljaira beszerzett szesz után italmérési adót nem követelhet. A Brázay Kálmán-féle sósborszesz italmérési adó tárgyát nem képezi. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 70,433. sz. határozata: M. M. gy—i kereskedőnek hozzám benyújtott kérvényét, a melyben íölvilágositást kér arra nézve, hogy a Brázay Kálmán-féle sósborszesz elárusitásaután szeszitalmérési adó fizetendő-e, vagy sem? mellékletével együtt azzal az utasítással adom le : értesítse nevezett kereskedőt, hogy a szóban forgó sósborszesz, a mennyiben az kizárólag gyóg}Tczélokra szolgál, és parafadugóval, czégjegygyel ellátott ónkupakkal vagy pecsétviaszszal s védjegyes czimkékkel fölszerelt palaczkokban árusittatik el, az 1888. évi XXXV. t.-cz. 17. §-a alapján italmérési adó alá nem vonható. Figyelmeztetendő azonban ez alkalommal nevezett, hogy az, a ki sósborszeszt oly módon hoz forgalomba, hogy abban a beszedési körben, a melyben az forgalomba hozatik, az italmérési jövedéket megkárosítja, az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 9. §-ának g) pontjában minősített jövedéki kihágást követ el, a mely az ebben a szakaszban megállapított büntetések legsúlyosabb mérvével büntetendő.