Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 139 — foglalkozhatnak, de kötelesek az átalakítást három órával annak foganatosítása előtt az adószedésre jogosítottnak bejelenteni, kinek jogában áll a bejelentés valódiságáról magának meggyőződést szerezni. A megtörtént átalakítás még az napon, a melyen az eszközöltetett, a bevételi árujegyzékben oly módon vezetendő keresztül, hogy az átalakított ezikk (pl. 90 hektoliterfok szesz) az illető rovatban kiadásba, az átalakítás folytán nyert czikk (3 hektoliter 30 fokú pálinka) ellenben bevételbe tétetik. A kizárólagos szeszitalmérési jogosultság bérlője szeszt sem árusíthat el, a szerződésben literfokonkint megszabott maximális áron felül, s ugyanez a pénzügyi hatósági engedélylyel biró italmérőket csak pálinkával, nem pedig szeszszel is köteles ellátni. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 14.856. sz. határozata: Értesítem a pénzügyigazgatóságot, hogy a kizárólagos szeszitalmérési jog bérlője, az általa kimért szeszt is köteles literfokonként ép olyan árban árusítani, mint a mely a bérleti szerződésben a közönséges pálinkára nézve meg van állapítva, s ha a bérlő a szeszt a meghatározott árnál drágábban méri ki, a vele kötött szerződés 18. pontja alapján büntetendő. A bor és sör kimérésére pénzügyi hatósági engedélylyel biró feleket a bérlő csak közönséges pálinkával, nem pedig szeszszel is tartozik ellátni az 1892. évi XV. t.-cz. 10. §-ában meghatározott feltételek mellett, még pedig mindenféle oly fokú pálinkával, mint a minőt ő maga vagy engedményesei kimérnek. A kizárólagos szeszitalmérési jogbérlő köteles közönséges pálinkát is kimérni. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 27,525. sz. határozata: Az e—i kizárólagos italmérési jogbérlők bírságolása .tárgyában értesítem a czimet, hogy elsőfokú határozatát heiybenhagyandónak találtam; mert a kizárólagos szeszitalmérési jog helyes gyakorlása megkívánja, hogy a bérlő a fogyasztó közönség igényeinek megfelelően közönséges szeszből készült pálinkát, a szerződésben meghatározott áron hozzon forgalomba, s e kötelesség kijátszásának tekintendő az, ha a bérlő essencziák hozzákeverése által a közönséges pálinkát, seprő- illetve törköly-pálinka neve alatt, a szerződésben kikötött árak figyelmen kívül hagyásával hozza forgalomba, szeszből, és vízből készült közönséges pálinkát pedig egyáltalában ki nem mér. A kirándulók kötelesek a magukkal vitt tárgyak után járó ital-, fogyasztási és italmérési adót megfizetni, még pedig legkésőbben a kirándulást követő 3 nap alatt. A m. kir. pénzügyminiszter 1894. évi 42,755. sz. határozata: Felmerült kételyek eloszlatása szempontjából kijelentem, miszerint nyílt községek területén a kirándulók, a más beszedési körből magukkal hozott italok után járó ital-, illetve italmérési adót, bor után a bor- és husfogyasztási adóra vonatkozó törvények és szabályok hivatalos összeállításának 12. §. d) pontja, sör után az 1881. évi IV. t.-czikk 2. S-ának I. b) pontja, s égetett szeszes italok után az 1890. évi XXXVI. t.-cz. 6. §-ának második bekezdése alapján és értelmében, a fogyasztás helyén adószedésre jogosított félnek megfizetni kötelesek. Tekintettel azonban arra, hogy a kirándulóktól abban az esetben, ha a kirándulás oly pontra történik, honnét az adóköteles czikkek bejelentése csak nagy fáradsággal volna eszközölhető, nem lehet követelni, hogy az adószedésre jogosult félnek a behozott italokat bejelentsék,