Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

— 138 — a feltételeket, pénzbeli avagy egyéb szolgáltatásokat, melyek mellett az -égetett szeszes italok kimérését másoknak megengedi. Ny—a városa tehát, mint a szeszitalmérési kizárólagos jogosultság bérlője, törvényes jogkörében mozgott akkor, a mikor S. 8.-től pálinkamérési engedély fejében, a város által «italmérési illeték»-nek nevezett, a kincstári italmérési illetéktől, valamint a községi behozatali díjtól, vagy pótadótól lényegesen különböző pénzbeli szolgáltatást szedett be. Bejegyzett czégü s kismértékben való elárusitásra pénzügyi hatósági engedélylyel biró kereskedők, a kizárólagos szeszitalmérési jogbérlö engedélye mellett, égetett szeszes italokat poharazhatnak, s utczán át is kimérhetnek. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 93.914. sz. határozata. Azok a kimérök és kis mértékben elárusitók, kik az italmérési adót esetrőlesetre fizetik, nincsenek jogositva az általuk beszerzett égetett szeszes italokat átalakítani; a kik az italmérési adót, havi leszámolás alapján, utólagosan fizetik, az átalakításra jogositva vannak ugyan, de az italmérési adót nem a beszerzett, hanem az átalakított és kimért italok után kötelesek fizetni. A m. kir. pénzügyminiszter 1893. évi 92,260. sz. határozata: A kimért vagy kismértékben elárusitott égetett szeszes italok italmérési adója, az 1888. évi XXXV. t.-cz. 17. §-ának 4—7. pontjaiban, az égetett szeszes italok neme és minősége szerint különböző tételekkel van megállapítva. Gyakran fordul elő, hogy az adóköteles felek, az általuk beszerzett égetett szeszes folyadékokat akként alakitják át, (például vízzel való higitás által), hogy az átalakított folyadék neménél és minőségénél fogva már más adótétel alá esik. Kérdés merült fel az iránt, hogy nyílt községekben ily átalakítás esetében, mily eljárás legyen követendő azon adóköteles személyek tekintetében, kik az 1888. évi XXXV. t.-cz. 31. §-ának 2. pontja alapján: a) időről-időre (árujegyzék vezetése mellett és havi leszámolás alapján), utólagosan fizetik az adót; b) a kimérésre, illetőleg kismértékben való elárusitásra beszerzett czikkek után esetről-esetre adóznak ? E kérdés eldöntéséül és jövőben valő miheztartás czéljából a következőket jelentem ki: Az 1888. évi XXXV. t.-cz. 32. §-ának második bekezdése szerint, «a szeszitalmérési adó a tényleg kimért vagy kismértékben eladott czikkek neme, minősége és mennyiségéhez képest fizetendő», s e tekintetben nem tesz különbséget, hogy az italmérési adó havonként eszközlendő leszámolás alapján utólagosan [a)\, vagy a beszerzett czikkek után esetről-esetre [b)\ fizettetik. Ebből következik, hogy mindazon égetett szeszes folyadékok után, melyek akként alakittatnak át, hogy az átalakított folyadék már más adótétel alá esik, a szeszitalmérési adó az átalakítás által nyert folyadék összmennyisége után, azon adótétel szerint számítandó, melyet az 1888. évi XXXV. t.-cz. 17. §-a a folyadék neméhez, minőségéhez és foktartalmához képest előszab. Minthogy azok az adóköteles személyeknél, kik a kimérésre, illetőleg kismértékben való elárusitásra beszerzett czikkek után esetrőlesetre fizetik az adót [b)\ havi leszámolás nem eszközöltetik, kétséget nem szenvedhet, hogy ezen személyek nincsenek jogositva arra, hogy a beszerzett czikkek átalakításával foglalkozzanak, hanem kötelesek a beszerzett czikkeket változatlan minőségükben kimérni, vagy kismértékben elárusítani. Azok az adóköteles személyek ellenben, kik a szeszitalmérési adót havi leszámolás alapján utólagosan fizetik, a beszerzett czikkek átalakításával