Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 86 ­idejében kérvény mellett az árvaszéknél lesz fizetendő, oda módosítóra, hogy a kért gyámhatósági jóváhagyás az egyezségnek oly irányban való módo­sítása esetében megadható, ha a fizetni köteles fél az 500 frt összegnek az egyezségben megállapított részletekben az árvaszéknél való befizetésére magát kötelezi. A felebbezett határozatoknak azon intézkedését, mely szerint a —i kir. járásbíróság annak indokából, hogy a fennebbi peres ügyben per­költségek tekintetében intézkedés nem tétetett, a felperesi ügyvédi költsé­geknek póttárgyalás során leendő megállapítása iránt megkerestetni rendel­tetett, helyben hagyom s egyúttal az árvaszéket utasítom, hogy a ' szóban lévő birói egyezségre a 10,817/891. sz. alatt hozott határozata folyományául annak jogérvényre emelkedése előtt rávezetett jóváhagyási záradékot törölje és a nevezett királyi járásbíróságot a bírósági iratok megküldése mellett az egyezségnek a kiskorú érdekéből a fennebbi értelemben kivánt módosítása tekintetében értesítse. Indokok: A felebbezett határozatoknak az egyezség megváltoztatását kimondó intézkedését azért módosítottam, mert a gyám­hatóság a felek között létrejött birói egyezségnek megváltoztatására nem jogosult, azonban kikötheti azon feltételeket, a melyek mellett az egyezség­hez a gyámhatósági jóváhagyást a kiskorú érdekében megadja. Minthogy pedig kiskorú M. M. érdeke igényli azt, hogy az E. L. részéről megajánlott és a kiskorú édesanyja által elfogadott 500 frt az egyezségileg megállapí­tott részletekben a kiskorú tartására és nevelésére való felhasználás ccél­jából gyámpénztári kezelésbe adassék, azért jelöltem meg azon feltételt, mely mellett az egyezséghez a gyámhatóság a kiskorú részéről hozzá­járulhat. Azon kérdés, hogy a hagyatékhoz tartozó ingóságok miként adassanak el, a hagyatéki tárgyaláson döntendö el a kiskorúak gyámja és a nem érdekelt rokonok meghallgatása mellett. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi "20,96k sz. határozata: A néhai iíj. F. Ferencz m—i volt lakos hagyatékához tartozó ingóságok eladása tárgyában a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége által másodfokon hozott határozatot, az az ellen T. Ferencz m—i lakos részéről közbetett felebbezés folytán vizsgálat alá vévén, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozatot, melylyei a vármegyei árvaszék által hozott a kérdéses hagyatékhoz tartozó ingóságoknak árverésen való eladását elren­delő határozat üelybenhagyatott, az árvaszék végzésével együtt íeloldom és elrendelem, hogy a hagyatéknak folyamatban levő tárgyalása a kérdéses ingóságokra nézve teendő intézkedéseknek, a kiskorúak gyámja és a kis­korúakkal szemben érdekeltségi viszonyban nem álló rokonok meghallgatása mellett leendő megállapításával mielőbb fejeztessék be s a mennyiben az örökségi jog vitássá nem vált, miután a hagyatékot képezik az ingatlanok is, az ügyet az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §. 2. bekezdése értelmében az ille­tékes hagyatéki bírósághoz tegye át. Indokok: Tekintve, hogy a kérdéses ingóságok a hagyaték részét képező s a községi közgyám kezelése alatt álló szatócsüzlethez tartoznak s a mennyiben részben eltarthatlan természetűek, úgyis rendes elárusitás tárgyát képezik, ennélfogya a vagyonérték meg­maradásának biztosítási czimén eladásuk iránt az 1877. évi XX. t.-cz. 226. §-a alapján különleges intézkedés szüksége fenn nem forog; tekintve továbbá, hogy ugyanazon t.-cz. 250. §-a értelmében a hagyatéki vagyonkezelés módja, valamint a hagyatéki ingóságok eladhatása és eladási módja megállapításának

Next

/
Oldalképek
Tartalom