Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 87 — a hagyatéki tárgyalás alkalmával van helye: ezen okokból az első- s azt helybenhagyó másodfokú határozatok feloldásával az eladás kérdésének a hagyatéki tárgyaláson való elintézését elrendelni kellett. Az a körülmény, hogy a hagyatéki tárgyalás alkalmával az egyik örökös az özvegy haszonélvezeti jogát el nem ismerte, az örökjogot vitássá nem teszi, tehát nem szolgálhat alapul arra, hogy az árvaszék az 1877. évi XX. t.-cz. 255. §-a alapján az iratokat továhhi intézkedés végett a hagyatéki birósághoz áttegye. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 37,270. sz. határozata. Az árvaszéknek J. György hagyatéki ügyében tett felterjesztésére a következőkben válaszolok: A néhai J. György hagyatékában az egyik örökös V. J. Anna, özv. J. szül. V. Mária özvegyi haszonélvezeti jogát el nem ismerte és a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv aláírását megtagadta. Ennek folytán az árvaszék az összes iratokat, a perre utasító végzés meghozatala végett az e—i kir. törvényszékhez áttette. E törvényszék az iratokat a pp. rendtartás 585. §-ában meghatározott eljárás végett az e—i kir. járásbírósághoz tette át, miután a nevezett örökös nyilatkozatait nem találta olyanoknak, hogy azok alapján perre utasító végzést hozhatott volna, A járásbíróság az iratokat a vármegyei árvaszékhez visszaküldötte, miután a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt osztályegyezség az árvaszék részéről jóváhagyva nem lett. Erre az árvaszék az iratokat a járásbírósághoz visszaküldötte azzal, hogy miután egyezség létre nem jött, a jóváhagyás kérdésében nem intézkedhetik. Az e—i kir. járásbíróság a visszaküldött iratokat perre utasítás végett az e—i kir. törvényszékhez küldötte át. E törvényszék erre kijelentette, hogy e hagyaték vitássá nem vált, miután az a körülmény, hogy az egyik örökös az elhalt özvegyének haszonélvezeti jogát el nem ismeri, a hagyatékot vitássá nem teszi. Ezzel a kir. törvényszék az iratokat a kir. járásbirósághoz visszaküldötte. A kir. járásbíróság ismételve felkérte a vármegyei árvaszéket, hogy az osztályegyezséget a gyámhatósága alatt álló J. György érdekében hagyja jóvá. Az árvaszék azonban a bíróság megkeresésének a hagyaték vitássá váltát állítva eleget nem tett, hanem az iratokat hozzám felterjeszteni rendelte e kérdés eldöntése végett. A mi az árvaszék álláspontját illeti, az törvényes alappal nem bir. Az a ténykörülmény ugyanis, hogy az egyik örökös az özvegy özvegyi haszonélvezeti jogát el nem ismerte, az 1877. évi XX. t.-cz. 255. §-ában foglalt eljárást nem vonja maga után. Ugyanis a hagyatéki iratok csak akkor teendők át az 1877. évi XX. t.-cz. 255. §-a alapján a hagyatéki birósághoz, ha az örökjog vált vitássá, vagy az örökösök az osztályra nézve nem egyeztek meg. Már pedig az özvegyi haszonélvezeti jognak kétségbevonása az egyik esetet sem állapítja meg. De különben is az özvegynek az örökösök által kétségbevont haszonélvezeti joga felett a hagyatéki biró nem is határozhat. Ezekre tekintettel a szóban levő ügyben az most az árvaszék kötelessége, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodásokat felülvizsgálja s esetleg jóváhagyja és ezután az iratokat a kir. járásbirósághoz tegye át. A szóban levő ügyben tett intézkedései során tévedt az árvaszék abban is, hogy az iratokat perre utasítás végett tette át a törvényszékhez, holott, ha a hagyaték vitássá vált volna is, akkor is csak további intézkedés végett teheti át, s nem perre utasítás végett, miután a bíróság a perre utasítás előtt még egyezséget köteles megkísérteni.