Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 75 — Oly hagyatéki ügyekben, melyeknek tárgyalása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, joga van a gyámhatóságnak a hagyatéki tárgyalás vezetését kivételesen (1886. évi VII. t.-cz. 30. §-a) a főszolgabíróra, illetőleg a községi elöljáróságra bizni és e tekintetben nem tesz különbséget az, hogy a tárgyalás befejeztével a gyámhatóság vagy a bíróság lesz-e hivatva a beszavatoló végzés meghozatalára. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 72,524. sz. határozata: A néhai F. Iván hagyatéki ügyében a szászsebesi kir. járásbírósággal szemben felmerült kérdés tárgyában a m. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértóleg a következőket jelentem ki: Ha az 1886. évi VII. t.-cz. 30. §-ának második bekezdésében körülirt előfeltételek fenforognak, joga van az árvaszéknek oly hagyatéki ügyekben, melyeknek tárgyalása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, a hagyatéki tárgyalás vezetését kivételesen a szolgabiróra, illetőleg a községi elöljáróságra bizni és pedig tekintet nélkül arra, vájjon a gyámhatóság által elrendelt tárgyalás befejeztével a gyámhatóság vagy a biróság lesz-e hivatva a beszavatoló végzés meghozatalára. Azon értelmezés, mintha az árvaszék a hagyatéki tárgyalás vezetését az 1886 évi VII. t.-cz. 30. §-ának második bekezdésében körülirt előfeltételek közt csak oly esetekben bizhatná a szolgabiróra. illetőleg a községi elöljáróságra, melyekben nemcsak a hagyatéki tárgyalás elrendelése, hanem a beszavatoló végzés meghozatala is a gyámhatóság hatáskörébe tartozik, azért nem helyes, mert ily megkülönböztetést a törvény nem tesz, és mert a hagyatéki tárgyalás elrendelésekor gyakran nem is lehet előre megállapítani, vájjon a gyámhatóság vagy a biróság lesz-e illetékes a beszavatolásra. Ennélfogva a szászsebesi kir. járásbíróságnak végzésében hivatolt 1886. évi 12881 sz. miniszteri rendeletnek azon intézkedése, hogy mindazon hagyatéki ügyekben, melyek a kir. bíróságok hatáskörébe tartoznak, a tárgyaiásnák vezetése a kir. bíróságok által közjegyzőre bízandó, csakis azokra a hagyatéki ügyekre vonatkozik, a melyekben kiskorúak, vagy más gyámhatóság alatt állók érdekelve nem lévén, a tárgyalás elrendelése és a tárgyaló közeg kiküldése is a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Az 1886. évi VII. t -cz. 30. §-a taxatíve állapítja meg azon eseteket, melyekben az örökösödési ügyek tárgyalásánál a kir. közjegyzők mellőzhetők, nem függ tehát a gyámhatóság elhatározásától, hogy a közjegyző mellőztessék-e vagy nem. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 80,897. sz. határozata: P. Oszkár kir. közjegyzőnek S. A. r. t. város árvaszéke ellen emeLt panasza tárgyában hozott s általam a m. kir. igazságügy miniszter úrral közölt határozatára,— mely szerint a közigazgatási bizottság a fentnevezett közjegyző által emelt panaszt alaposnak ismervén el, utasította Sz. A. város árvaszékét, hogy jövőben az lb86. évi április hó 2-án 18,948. sz. a, kiadott belügyminiszteri körrendelethez alkalmazkodva annak értelmében járjon el és egyúttal megjegyezte, hogy a gyámhatóság a kir. közjegyzőt csak akkor mellőzheti, ha azt az illető felek különös érdekében találja, de akkor is ezen eljárást indokolni tartozik,— a nevezett miniszter ur a következő észrevételt tette. A közigazgatási bizottság határozatához fűzött megjegyzés téves értelmezésekre szolgálhat alapul, mert a szerint a gyámhatóság elhatározására látszik bizhatónak azon kérdés: vájjon az illető felek különös érdekében levőnek találja-e a közjegyzőnek mellőzését: holott az 1886. évi VII. t.-cz. 30. §-a taxatíve, vagyis minden : eset kizárásával állapítja meg azon eseteket, melyekben az örökösödési ügyek tárgyalásánál a kir. közjegyzők