Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

76 mellőzhetők, az illető feleknek különös érdeke pedig a mellőzés indokául az idézett törvényszakaszban felemlítve nincs. Továbbá, hogy az 1889. évi márczius hóban 15,595 sz. a, kibocsátott belügyminiszteri körrendeletre, melyben részletesen utasíttatnak a gyámhatóságok, hogy az 1886. évi VII. t.-cz. 30-ik §-a érteimébén miként tartoznak eljárni, a közigazgatási bizottság kérdéses határozatában nem Mvatkozott. Az igazságügyminiszter urnák fenti észrevételei és megkeresése folytán felhívom a közigazgatási bizottságot, hogy Sz. 0. város árvaszékét az örökösödési tárgyalásoknak a kir. közjegyzőre bízása köriili eljárásra nézve az 1889, évi márczms hó ö-án 15,595. sz. a. kelt itteni körrendeletben foglaltak pontos kitartására is pótlólag utasítsa. A kir. közjegyző hagyatéki ügyben tanusitott késedelmes eljárásért, az árvaszék által még az esetben is pénzbirsággal sújtható, ha mulasztása a közjegyzői kamarának feljelentetett. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 1731. sz. kelt határozata: N. S. f—i kir. közjegyzőnek néhai P. A. hagyatéka körül tanusitott késedelmes eljárása miatti birságoltatása ügyében a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége által másodfokon hozott határozatot H. D. f—i városi tiszti ügyész részéről közbetett felebbezés folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett határozatot, mely szerint F. város árvaszékének is. S. kir. közjeg3'zőt a néhai P. A. hagyatéka ügyében tanusitott késedelmes eljárás miatt 20 frt pénzbírságban marasztaló határozata megváltoztatásával a nevezett kir. közjegyző az érintett bírság megfizetése alól felmentetett, megváltoztatom és az árvaszék idézett határozatát indokainál fogva helybenhagyom. A közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének azon érvelését, hogy a nevezett kir. közjegyző szóban levő késedelmes eljárása a városi árvaszék által a budapesti kir. közjegyzői kamarának feljelentetvén, ugyanazon vétségeért két uton való megtorlásnak helye nincsen, figyelembe nem vehetem. Az árvaszéki határozat ugyanis csak azon szempontból eshetik felülvizsgálat alá, ha vájjon a kir. közjegyző részéről történt-e oly mulasztás, mely miatt az árvaszék által a törvény alapján megbírságolható. E tekintetben az árvaszéki határozat kellően van indokolva és azon körülmény, hogy P. város árvaszéke a nevezett kir. közjegyzőnek ezen hagyatéki ügyben tanusitott mulasztását az illetékes kir. közjegyzői kamaránál bejelentette, az indokoltan meghozott árvaszéki határozat megváltoztatására okot nem szolgáltathat. A hagyatéki ügyek tárgyalásának egyik királyi közjegyző hatásköréből elvonására és egy másik közjegyzőre bizására az árvaszékek hivatva nincsenek, hanem, a mennyiben a tényleg fennálló beosztás czélszerütlennek bizonyul, a közjegyzői területeknek a közérdek szempontjából megfelelő beosztása iránt annak utján indokolt előterjesztést tehetnek. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 25,998. sz. határozata: B. Károly z—i királyi közjegyző panaszos ügyében kelt jelentésére az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg a következőkben válaszolok az árvaszéknek: A közjegyzői állásoknak 1874-ben történt rendszeresítése alkalmával a sz—i kir. közjegyző hatásköre a még akkor fennállott sz—i kir. törvényszék területére, a z—i kir. közjegyző hatásköre pedig a z—i kir. törvényszék