Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

i. Altalános határozatok. Nagykorúsitáshoz nem elégséges annak beigazolása, hogy a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bir (1877. évi XX. t.-cz. 4. §. 3.); ezek csak elenge; hetetlen személyi kellékek, melyek mellett megkívántatik annak igazolása is, hogy a kért nagykorusitás a kiskorura szükséges vagy hasznos. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 76,338. sz. határozata: K. György és anyja mint gyám folyamodtak 8. vármegye árvaszékéhez, hogy a kiskorút, kit saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel birónak községi bizonyitványnyal is igazoltak, nagykorúnak nyilvánítsa a végből, hogy gyámpénztárilag kezelt tömegét kézhez vehesse, azon birtokot vásárolhasson és azt, valamint már létező ingatlanait saját maga kezelhesse. Az árvaszék a kérelmet megtagadta s felebbezés folytán a közigazgatási bizottság gyámügyi felébbviteli küldöttsége következőleg határozott : Az 1877. évi XX. t.-cz. 4. §-ának 3. bekezdése csak akként értelmezhető, hogy a kiskorúnak saját ügyei vitelére elegendő képessége és érettsége, mint személyi kellékek a nagykorusitásnak oly elengedhetetlen feltételét képezik, mely nélkül annak egyáltalán nincs helye ; mivel pedig ezen szakasz egyúttal nem tartalmaz a gyámhatóságra nézve oly kötelező rendelkezést, melynél fogva az, csupán az emiitett személyi kellékek beigazolásával, a nagykorusitást egyedül azért, mert kérelmeztetik, meg is adni köteles volna, ebből következik, hogy a gyámhatóság joggá1 kutatja azon körülményeket, melyek az e: .litett személyi kellékek mellett a nagykorusitásra a szükségesség, vagy h; ::znosság tekintetéből kellő indokul szolgálnak s ilyenek hiányában a nagykorusitást meg is tagadhatja. Mivel pedig a birtokvételnek a kiskorúság csakugyan nem állja útját, sőt legtöbb esetben a hatóság ellenőrzése mellett történő vásárlás csak előnyére szolgál a kiskorúnak; valamint a megveendő birtoknak az anyagyám felügyelete alatt leendő kezelésében sem akadályozza a kiskorúság K. Györgyöt, ennélfogva az árvaszék panaszlott végzése felebbezett részében helyben-, nem felebbezett részében pedig érintetlenül hagyrtik. További ftuebbezés folytán a belügyminiszter fenti számú határozatával a íelebbviteli küldöttség határozatát helybenhagyta. A kiskorúság meghosszabbításának nincs helye, ha az illető egyén a pazarlásokat évek előtt követte el, ujabban azonban a vagyont veszélyeztető életmódját megváltoztatta. A m. kir. Curia 1885. évi 5329. sz. határozata. 1*