Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

Ha az ismeretlen helyen távol levő örökös nem áll gyámhatóság alatt, sem pedig gyámhatóság alá tartozó örököstársa nincsen, a hirdetményi eljárás s az egész hagyatéki tárgyalás birói útra tartozik. A m. kir. minisztertanács 1892. évi május hó 20-án tartott ülésben hozott határozata: A kir. minisztérium, néhai H. József volt zsadányi lakos hagyatéka ügyében H. vármegye árvaszéke és a h—i kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközés esetét 1892. évi május hó 20. napján tartott ülésében vizsgálat alá vévén, az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján következőleg határozott: Ezen ügy a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: Néhai H. Mihály rendes lakhelyén, Zs. községben végrendelet nélkül két nagykorú leszármazó, névszerint H. Mihály és Antal hátrahagyásával halt meg, kik közül az utóbbi már tizenegy év óta ismeretlen helyen távol van, de az 1877. XX. t.-cz. 28. §-nak d) pontja értelmében gondnokság 'alá helyezve nincsen. Ha azok közül, kiket az örökség valószínűleg illetni fog, habár azok nagykorúak is. egyik vagy másik ismeretlen helyen távol van, az 1877. évi XX. t.-cz. 233. §-ának 2. pontjánál fogva hivatalos beavatkozásnak, nevezetesen az 1877. évi XX. t.-cz. 257. §-ábau idézete 1868. évi LIV. t.-cz. 576. §-ához képest meginditandó hirdetményi és örökösödési eljárásnak van helye. Ezen hirdetményi és örökösödési eljárás az 1877. évi XX. t.-cz. 243. és 257. §-ának rendelkezései szerint rendesen a biróság hatáskörébe tartozik s a gyámhatóság az eljárásra csak az esetben illetékes, ha az ismeretlen helyen távol levő örökös gyámhatóság alá tartozik, vagy ilyennek örökös társa, Miután pedig a jelen esetben sem a távollevő örökö3 H. Antal nem áll gyámhatóság alatt, sem pedig gyámhatóság alá tartozó örökös társ nincsen, ennélfogva a jelen ügyben az 1868. évi LIV. t.-cz. 576. §-ában körülirt hirdetményi eljárás s illetőleg az egész hagyatéki tárgyalás birói útra tartozik, annál is inkább, mert a bíróságnak nem feladata hivatalból szorgalmazni a gondnokság gyámhatósági elrendelését, hanem e tekintetben az 1877. évi XX. t.-cz. 32. §-a irányadó és mert az ügygondnokot, aki nem a hirdetmény kibocsájtása alatt, hanem csak az esetben nevezhető ki, ha a távollevő a hirdetményi felszólításra sem személyesen, sem meghatalmazott által meg nem jelennék, az 1868. évi LIV. t.-cz. és az 1877. évi XX. t.-cz. 257. §-a értelmében e hagyatéki eljárásra s a hirdetmény kibocsátására illetékes hatóság, tehát ha gyámhatóság alatt álló személyek érdekelve nincsenek, a biróság nevezi ki. Törvénybe ütközik általánosságban kimondani azt, hogy egyes járásokban — íontosabb eseteket kivéve a hagyatékok tárgyalása a főszolgabiróra bizandó. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 103,125. sz. határozata: A vármegye közigazgatási bizottságának N. Antal kir. közjegyző folyamodványa iránt hozott határozatát N. Antal felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett határozat nem felebbezett részét érintetlenül hagyom. Azon felebbezett részét pedig, melyben az árvaszék azon gyakorlata, hogy a t—i járásban egyes íontosabb eseteket, valamint V. és Sz. községekben tárgyalandó hagyatékokat kivéve, a hagyatékok tárgyalását a járási főszolgabiróra bizza, — helyeseltetett, megsemmisitem: Mert az 1886. évi VII. t.-cz. 30. és 31. §-ai rendelkezéseibe ütközik általánosságban kimondani azt, hogy egyes járásokban fontosabb eseteket kivéve