Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 674 — Mert ha felebbezők erdeje csakugyan tévesen lett az erdőtörvény 17. §-a alá tartozó erdők közé sorozva, ezt a sérelmüket könnyen orvosolhatják a szóban forgó közgyűlési határozat érvénybe lépése után is, ha az illetékes közigazgatási bíróság előtt hitelesen beigazolják, hogy erdejük, mint törvényesen felosztott erdő, a magán erdők közé tartozik, mely esetben azután a közgyűlési határozat intézkedései természetesen a felebbezőkre nem is fognak kiterjedni. De nem támadhatják meg a határozat törvényességét azok sem, kikre az kiterjesztetni fog, mivel a határozat végén egészen határozottan ki van mondva, hogy az érdekelt birtokosoknak bármikor szabadságában álland az állami kezelés czéljából alkotandó szövetkezetből kilépni, ha az erdőtörvény azon rendelkezésének, mely a 17. §-ban megnevezett birtokosokat szakképzett erdőtiszt tartására kötelezi, más módon s nevezetesen akként kívánnak megfelelni, hogy erdejük kezelésére maguk külön szakképzett erdőtisztet alkalmaznak. Az özvegyi vagy hajadoni jogon haszonélvezett erdők, a hitbizományi erdők közé nem tartoznak, a magán erdők közé sorozandók, s nem hatóságilag jóváhagyott üzemterv szerint kezelendők. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1884. évi 84,201. sz. határozata: Az id. D. J. mint ifj. D. J. és P. A. gyámja és T. E. és A. között, az utóbbiak által haszonélvezett erdők pusztitása miatt felmerült peres kérdés ügyében, idei 1458. sz. a. tett előterjesztésére értesitem (a czimet), hogy az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-a taxative sorolja fel azon erdőket, melyek az állam közvetlen felügyelete alá helyeztetvén, az általam jóváhagyandó üzemtervek szerint kezelendők, s hogy miután a törvény ezen szakaszában az özvegyi vagy hajadoni jogon haszonélvezett s illetve a haszonélvezet szolgalmával terhelt erdők felemlítve nincsenek, s az erdőtörvényben nem foglaltatnak oly intézkedések, melyek alapján az ilyen erdőket a rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezelendő erdők közé besorozni lehetne, az ifj. D. J. és P. A. magántulajdonát képező m -i erdőket az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-ában megnevezett erdők közé nem sorozhatom. Ezen körülménynél fogva s miután az erdészeti bizottság által felhozott azon indokot, hogy a hajadoni vagy özvegyi jogon haszonélvezett magán erdők hitbizományi természettel birnak, a jelen ügy elintézésénél figyelembe venni nem lehet azért, mivel az erdőtörvényben hitbizományi és nem hitbizományi természettel biró erdőkről lévén a szó, az állam közvetlen felügyeletére bízott ily erdők közé csak azon erdők sorozhatok, melyek 0 Felségének legfelső engedélye alapján hitbizományi erdőknek nyilvánitattak. Miheztartásul megjegyzem azonban, hogy miután a kérdésben levő m—i erdők feltétlen erdőtalajon állanak, s az ily talajon álló erdők az 1879. évi XXXI. t.-cz. 4. §-a értelmében feltétlenül fentartandók, az ottani erdészeti bizottságnak nem csak jogában, de kötelességében is áll intézkedni az iránt, hogy ezen erdőkben, az erdők fentartásának veszélyeztetésével egybekötött cselekmények az 1883. évi 36,016. sz. a. kelt körrendeletem értelmében betiltassanak, és a tilalom megszegése erdőrendészeti áthágásnak minősítessék. Minthogy azonban a magán erdőkben az évi fahozamot meghaladó nagyobb mennyiségű fa is termelhető, és az erdők fentartását nem veszélyeztethető nagyobb mérvű kihasználása az erdőknek erdőfelügyeleti szempontból nem tiltható be: figyelmeztetem (a czimet), hogy a magán erdők tulajdonosai s illetve a szolgalommal terhelt magán erdők haszonélvezői,