Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 667 — oly tényt, a mely az azzal vádolt egyénnel szemben a szolgálatadót a rögtöni elbocsájtásra jogosítaná fel, az a körülmény, hogy felperes tiltott dohányt használt és abból másoknak is juttatott, alperesnek nem nyújthatott jogot arra, hogy felperesnek szolgálatát a szerződési év folyamán minden további kötelezettség nélkül megszüntette. Alperesnek az a további ellenvetése, hogy felperest rögtön még azért elbocsáthatta volna, mert 3 disznónak húsát és zsírját magának megtartotta, mert továbbá felperes felesége 6 drb tehén eladott tejének árát az urasági pénztárba csak részben szolgáltatta be, mert végre felperes az általa vásárolt borjuk vételárának elszámolásánál állítólag szintén rendetlenséget követett el, eltekintve attól, hogy a viszonválaszban alperes a vádaknak maga sem tulajdonit döntő súlyt, alperesnek rögtöni elbocsájtási tényét szintén nem igazolja, mert e váciak a kihallgatott tanuk vallomásával nemcsak nem bizonyittatnak, sőt nagy részben megczáfoltatnak. Alperes tehát nem bizonyítván oly körülményt, a mely jogát ahhoz, hogy felperesnek tiszti működését 1886 május 25-én minden további felelősség nélkül megszüntethesse és azon hó 29-én őtet végleg elbocsátottnak tekinthesse, megállapíthatná, a felebbezett másodbirósági Ítélet tartalma szerint felperes részére helyesen marasztaltatott el és pedig anynyival is inkább, mert a gazdatiszttel a szerződés legalább egy évre levén megkötöttnek tekintendő, a jelen esetben nem is egy évi felmondásról, hanem arról van szó, hogy alperes, ki felperest ok nélkül bocsátotta el stb. Gazdatisztek nyugdíjigénye törvényen nem alapulván, azt csak az alkalmazó és a tiszt között kötött szerződés állapithatja meg. A m. kir. Curia 1890. évi 7176. sz. határozata: Felperes keresetével elutasítandó volt, mert a gazdatisztek nyugdíjigénye törvényen nem alapul, igy azt minden egyes esetben csak a gazdatiszt és a íélíogadó tulajdonos között kötendő szerződés szabályozhatja. Felperes pedig a keresethez a csatolt okiratok szerint egyszerű kinevezés mellett alkalmaztatott néhai id. gr. F. J. jószágkormányzósága által, a keszthelyi uradalomban gazdasági Írnoknak, ugyanily módon neveztetett ki hévizi fürdői házgondnoknak. Ezen okiratok kétoldalú szerződést, melyben az uradalomnak a gazdatiszt iránti kötelezettségei is körvonalozva lennének, nem képeznek, de az sincs bennök kikötve, hogy felperes élethossziglan vagy bizonyos meghatározott időtartamban alkalmaztatnék. Az pedig, hogy erre vonatkozólag szóbeli szerződés jött volna létre, vagy hogy a szolgálat megszűnte után egyoldalú ígérettel nyugdíj biztosíttatott volna, felperes maga sem állítja. Az elsőbiróság Ítéletét a kir. tábla és a Curia is helybenhagyta. A gazdasági szeszgyári művezetők fölmondási idejéül külön megállapodás hiányában a szeszégetési idény tartama tekintendő. A m. kir. Curia 1888. évi 6408. sz. határozata: Felperes keresetében azt adja elő, hogy ő alpereshez az 1882/3. évi szeszégetési idényre a keresetben kitett fizetés és kikötmények mellett művezetőnek szerződött, alperes azonban ezt a szerződést be nem tartván a hat havi szerződési idényre járandott fizetést és kikötmények egyenérté-