Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 461 — meztesse a község elöljáróságát s lakosait, mikép a népiskolai törvény 43. §-nál fogva, a község «csak azon esetben folyamodhatik az államhoz segélyért, ha kimutatja, hogy szükséges népoktatási tanintézeteinek felállítására és fentartására a kellő anyagi erőt nem képes önmaga egészen előállítani», még az 5%-os iskolai adó kivetése által sem. Különösen világosítsa fél az illető községeket az iránt, hogy a törvény értelmében a segélyt-kérhetés esete még nem akkor áll be, ha magából az 5%-os iskolai adóból nem fedezhetők az iskolai szükségletek, hanem akkor, ha az 5%-os adóból és ezzel együtt a községnek iskolai alapvagyona jövedelméből, úgyszintén egyéb eddig iskolára fordított, vagy ezután arra fordítható bármely vagyonából és jövedelméből sem képes a község községi tanintézeteinek törvényszabta szükségeit fedezni. Általában, mig egy felől tőlünk telhetőleg törekednünk kell, hogy hazánkban minden gyermek jó oktatásban részesülve növekedjék fel, másfelől nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy épen ez érdekből a törvénynek és a kormánynak nem az a fő czélja, hogy minél több községi népiskola legyen, hanem hogy mindenütt a törvényes kellékeknek megfelelő, jól felszerelt és kezelt s a lakosság szükségeinek megfelelő iskolák legyenek. Hol e czélt hitfelekezetek által fentartott felekezeti iskolák által is elérve látjuk, örülnünk kell rajta, és csak ott kell a törvényben rendelt s az utasításokban részletesen megszabott módon községi iskolák felállításán törekednünk, hol a létező hitfelekezeti iskola, vagy iskolák nem képesek megfelelni azon czélnak, hogy a községbeli tanköteles gyermekek a törvényes kellékeknek megfelelő oktatásban részesüljenek. Egyszersmind ismételve fölkérem minden tankerület tanfelügyelőjét, hogy eljárásában szorosan az utasításokban kiszabott módozatokhoz ragaszkodjék, s főleg a községekkel és hitfelekezetekkel érintkezésben ügyeljen arra, hogy mindegyik testületet csak oly intézkedésekre hívjon fel, melyek annak a jogkörébe tartoznak, s különösen szem előtt tartsa a tanfelügyelők számára kiadott miniszteri utasítás 13. és 14. §-ait s e két §-nak egymásétői különböző tárgyra irányzott s különböző eljárást elrendelő határozatait. A hitfelekezeti iskolák községi iskolákká csak az illető egyházi hatóság beleegyezésével változtathatók át. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter 1869. évi 17,663. sz. határozata: Azon előterjesztett kérdés folytán, hogy azon esetre, ha valamely község, — mely eddig önálló vagyonából és jövedelméből egyházi segély nélkül tartotta fenn az eddigi rendszer szerinti hitfelekezeti iskoláját, — azt községinek kívánja kinyilatkoztatni, szükséges-e, hogy ezen átváltoztatást ületékes egyházi hatósága utján sürgesse"? és hogy lehet-e ily esetekben különbséget tenni képviselőtestülettel bíró, s azt nélkülöző községek közt? tudomás és miheztartás végett értesítem a tanfelügyelő urat, miszerint a népiskolának felekezeti minőségét megváltoztatni kizárólag az illető hitfelekezetnek áll jogában. A községeknek a népoktatási törvény 25-ik szakában csak azon jog adatott, hogy szabadságukban áll a hitfelekezeti iskoláknak eddig adott segélyt továbbra is megadni, — de ily esetben a segélyezés a különböző hitfelekezeti iskolák között igazságos arányban osztandó meg, vagy pedig azt határozni, hogy közös vagyon és jövedelemből hitfelekezeti iskolákat nem segélyeznek; s ha ezen esetben a félekezet a törvény rendeleteinek megfelelő népiskolát saját költségén felállítani nem akar, vagy nem képes, a község köteles a szükséges népoktatási tanintézeteket felállítani.