Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 40 — abban összeirt ingókat (esetleg azoknak megfelelő hányadát) az atyától, illetőleg az anya mint t. és t. gyámtól esetleg a nevezett vagy rendelt gyámtól vagy a gondnoktól követelheti, ezek pedig felszólitandók a kimutatásban foglalt ingóknak az önjogu kezére leendő átadására, Ha pedig az 1877. évi XX. t.-cz. 171. §. esetén a község elöljárósága bizatott meg a kiskorú feletti gyámhatósági jogkörrel, az önjoguvá vált kiskorú ingóságai átvétele czéljából utasitsa az árvaszék a község elöljáróságához, az elöljáróságnak viszont hagyja meg, hogy a kiskorú ingóságának átadását eszközölje. A mi a kiskorúak vagy gondnokoltak ingatlanait illeti, az 1877. évi XX. t.-cz. 254. §-ának rendelkezéseit szigorúan szem előtt kell tartani, hogy az ingatlanok lehetőleg mindig a gyámhatóság alól felszabadult nevén álljanak. Feihivom a közigazgatási bizottságot, hogy a fentiekről a vármegyei és rendezett tanácsú városi árvaszékekkel és az 1877. évi XX. t.-cz. 174. §-a alapján gyámhatósági jog gyakorlatával felruházott községek árvaszékeik tudomás és miheztartás végett értesítse. A gyámhatóság nem jogosult s igy nem is köteles a gyámság vagy gondnokság alól felszabadult részére ennek a volt gyám vagy gondnok által visszatartott vagyonát közigazgatási uton esetleg karhatalommal is átadatni, hanem az illető önjogu egyén csak a törvény rendes utján kereshet orvoslást. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 91,685. sz. határozata: Folyó évi 21,165 sz. a. kibocsátott körrendeletemre vonatkozólag tett fölterjesztésében a közigazgatási bizottság annak eldöntését kérte, hogy a gyámhatóság jogosult s köteles-e a gyámság vagy gondnokság alól felszabadult részére, ennek a volt gyám vagy gondnok által visszatartott vagyonát közigazgatási uton esetleg karhatalommal is átadatni ? E fölterjesztésére a közigazgatási bizottságot a következőkről értesitem. A gyámhatósági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t.-cz. értelmében a kiskorú önjoguvá váltával az árvaszék hatósága ugy felette, valamint volt gyámja felett megszűnik. Jelesen az 1877. évi XX. t.-cz. 132. s következő §§-ai szerint az esetben, ha a gyámolt a gyámhatóság alól felszabadult, a gyámhatóság az önjoguvá vált egyént a számadásnak a gyámhatóságnál megtekintésére és a gyámnak felmentése iránti nyilatkozat adására felhivja, a számadás elleni kifogás esetén a tett észrevételek felett a kiegyenlítést a volt gyámolt s gyám között megkisérli s egyidejűleg s egyezség hiányában a feleket birói útra utasitja; ha pedig a volt gyámolt záros határidő alatt nem nyilatkozik a számadás iránt, erről a volt gyám részére bizonyítványt állit ki. Az árvaszék tehát oly esetben, midőn a gyámolt a gyámhatóság alól felszabadult, nem vizsgálja maga a számadást, nem maga menti fel a volt gyámot, nem rendeli maga elé a volt gyámoltat, hanem csak felhivja a megjelenésre, csak közben jár a kiegyenlítés czéljából, mely ha nem sikerül, nem nyul a kérdés érdemébe, nem határoz a számadás fölött, hanem csak birói útra utasít, vagyis csupán közvetítő szerepet visz, de nem gyakorol többé sem a volt gyámolt, sem a volt gyám felett hatóságot. Áttérve már most a felvetett kérdésre, a gyámhatóság nem jogosult s igy nem is köteles a gyámság vagy gondnokság alól felszabadult részére ennek a volt gyám vagy gondnok által visszatartott vagyonát közigazgatási uton esetleg karhatalommal is átadatni, mert ez nem volna egyéb, mint a gyámhatóságnak a gyám felett gyámi tisztének megszűnte után is gyakorlása, a mi az