Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

41 — idézett törvényszakaszok, de az egész gyámi törvény szellemével is ellenkezik. A volt gyám az ingók átadására sem utasítható, amennyiben a hatóság megszűntével csakis az átadásra való felhívásnak lehet helye. S itt az egyeztetésnek sincs helye, nem ugy miként a számadási ügyben, melyben az egyezség czéljából számos kérdés, bonyodalom tisztázása, sokféle körülmény latolgatása válhatik szükségessé ; az árvaszéknél őrzött előző évi számadások betekintése, megmagyarázása pedig a czélt csak elősegíti, mig ellenben az ingó vagyon átadása körül tiszta a kérdés, átadni, mit átvett. E körül az árvaszék támogatása sem terjedhet tovább az ingóságok hiteles összeírásának kézbesítésénél, a jogosult félnek az ingók holléte iránti tájékoztatásánál s a kötelezett félnek az átadásra felhívásánál. Mindezekből önként következik, hogy ha az árvaszékhez az iránt érkezik panasza, hogy a volt gyám a vagyont nem adja át, az árvaszék a panaszra csak azt jelentheti ki. hogy a panaszló a törvény rendes utján kereshet orvoslást. A gondnok, a gondnokolt elhalálozása esetén gondnoksági idejének egész tartamára, még az esetben is köteles számadást tenni, ha nincs is megállapítva, hogy az örökösök között gyámhatóság alatti egyén van. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 28,032. sz. határozata : X. Gy. született B. J. azon kérelme tárgyában, hogy a néhai T. G. volt gondnoka B. Gy. gondnoki számadásai beadására felhivassék, és azok észrevételei megtehetése végett vele közöltessenek: a városi árvaszék által és a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küdöttsége által hozott határozatokat N. Gy. született B. J. felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, következőleg határoztam: Az idézett számú és keltű, érdemükben egyező alsófoku határozatokat, melyek szerint N. Gy. született B. J. fennebbi kérelmével elutasittatott, megváltoztatom, és utasítom a városi árvaszéket, hogy B. Gy. mint néhai T. G. volt gondnokát, gondnoksági idejének egész tartamáról szóló számadásai beadására hivja fel és azok tekintetében az 1877. évi XX. t.-cz. 132. és következő szakaszai rendelkezéséhez képest járjon el. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-cz. 115. §-a szerint a gondnok, a mennyiben vagyont kezel, számadással tartozik. B. Gy. néhai gondnokoltja T. G. vagyonát kezelte, számadást csupán az általa a gondnokolt vagyonából eszközölt eladásokról s a befolyt vételárból teljesített fizetésekről adott. Ezen számadása az 1892. évi július hó 20-án 3071. sz. a, hozott árvaszéki végzéssel, azon indokolás mellett, hogy a gondnokolt elhalálozván. gyámhatósági beavatkozásnak többé helye nincs, neki helytelenül visszaadatott s csak 1894. évi január hó 25-én 98,710/893. sz. a. kelt rendeletem folytán csatoltatott az iratokhoz. A gondnokság egész tartamára vonatkozó számadását azonban a gyámhatósághoz be nem nyújtotta, Az árvaszék által tehát az előidézett törvényszakasz rendelkezéséhez képest számadásai beadására hivatalból felhívandó lett volna, tekintet nélkül arra, hogy néhai gondnokoltjának ki lesz örököse s lesznek-e azok között gyámhatóság alatt álló egyének vagy nem? Ehhez képest az elsőfokú határozatok megváltoztatandók voltak, s az árvaszék a fennebbi irányban utasitaudó volt.