Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

39. 2. az anya mint törvényes és természetes gyám-, ki mig újból férjhez nem megy, kiskorú gyermekének általa kezelt vagyonáról rendszerint nem tartozik számadással, de legtöbb esetben özvegyi joggal is bir a vagyonban (1877. évi XX. t.-ez. 35. §.); 3. az anyától különböző minden más gyám, ki azonban csakis az 1877. XX. t.-cz. 116. és 171. §§. esetében tarthatja kezén a kiskorú vagyonát számadás nélkül, midőn t. i. a vagyon igen csekély s nem annyira számadásról, hanem inkább annak ellenőrzéséiől van szó. hogy a jövedelem fejében a kiskorú kellőleg eltartatott. Ez esetben ismét megkülömböztetendő, hogy az árvaszék a községi elöljáróságot a kiskorú feletti gyámhatósággal; a) megbízza, vagy b) nem bizza meg; 4. végre előfordulhat azon eset is, hogy a kiskorúnak némi ingóságából legtöbbször ágy- és ruhaneműből, bútorból álló vagyona a gyámra vagy ennek beleegyezésével valamely rokonra megőrzés végett bizatik, utóbbi esetben is a gyám felelőssége tartatván fenn az árvaszékkel szembem. Az 1. és 2. alatti esetekben világosan rendeli az 1877. évi XX. t.-cz. 17., illetve 35. §-a, hogy köteles az atya, illetve az anya mint t. és t. gyám a gazdaság, háztartás vagy üzlet folytatásához szükséges ingóságoknak, ugy a drágaságok és ékszereknek kimutatását a gyámhatóságoknak évenként előterjeszteni. A törvény e rendelkezése alkalmazandó az árvaszék által a 3. b) és 4. pont eseteiben az anyától különböző gyámmal szemben is. Tehát ha az árvaszék az emiitett törvényszakaszokat szigorúan alkalmazza, módjában fog állani, hogy az ingóságok legutolsó évi kimutatását hivatalos másolatban az önjoguvá lett félnek kiadja, hogy annak alapján atyjától, illetve anyjától vagy gyámjától követelhesse ingóságait, ezek pedig felhivandók az ingók átadására, A 3. pont a) esetében pedig, ha t. i. megbizatott a községi elöljáróság a kiskorú feletti gyámhatósági jogkörrel, a nagykorúságot ért fél az árvaszék által a község elöljáróságához utasítandó, a hol ingóságairól tudomást szerezhet, a községi elöljáróság pedig utasítandó, hogy a kiskorú ingóságait adassa át. Ezen kimutatásokat illetőleg azonban szükséges, hogy azok tartalmának valóságát, vagyis a kiskorú tulajdonaként összeirt ingóságok létezését az elöljáróság és közgyám reá vezetett bizonylattal igazolják. Ennélfogva szükséges, hogy az árvaszék az örökösödési eljárás során a leltárból és osztályegyezségből, egyéb felmerült eset alkalmából pedig a rendelkezésre álló adatokból külön összeírást készíttessen a kiskorúak vagy gondnokoltak ingóságairól, ezt Írassa alá azzal, kinél az ingóságok használat vagy megőrzés végett meghagyattak, ezen összeírás egy hitelesített másolati példányát az illetőnek adja ki oly utasítással, hogy a jegyzékben foglalt ingóságokról évenként uj kimutatást készíteni, ebben a netáni változásokat, szaporodást vagy apadást s az apadás okát kitüntetni, az uj kimutatás tartalmának valódiságát t. i. az összeirt ingóságok létezését a községi elöljáróság és közgyám által reá vezetendő bizonylat alakjában igazoltatni s az uj kimutatást az arvaszékhez az év első hónapjában beterjeszteni tartozik. Az árvaszék részéről, a kimutatások beterjesztése évről-évre az általános sürgetési napló segélyével nyilvántartandó, a kiskorú önjoguvá váltakor, vagy a gondnokoltnak a gondnokság alól felszabadulásakor pedig az árvaszék által az esetleges egyéb intézkedések (mint tőkekiutalványozás, kiskorúság töröltetése, haszonbéri szerződések kiadása stb.) mellett az ingók legutóbbi kimutatása hiteles másolatban a félnek azzal adandó ki, hogy az