Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 430 tettében mondja ki bűnösnek és ezért K. Jánosnét 2 évi és 3 havi fogházra, T. Lászlónét pedig 2 évi fegyházra ítélte. Indokok : K. Jánosné, kiről önbeisraerésével és T. Lászlóné vallomásával bizonyítva van, hogy már máskor is szállított lányokat a T. Lászlóné török-szentmiklósi bordélyházába, beismeri, hogy 1889. évi január hó 10-én az akkor még nem is egészen 16 éves K. Máriát annak szülőitől oly megállapodás mellett vitte el, hogy magához cselédnek szegődteti 3 frt 50 kr. havi bérért és beismeri, hogy az ilykép az 1876. évi XIII. t.-cz. 30. §-á értelmében is erkölcsi felügyeletére bizott kiskorú lányt, a helyett, hogy az erkölcstelen élettől visszatartani igyekezett volna, január hó 22-én Török-Szent-Miklósra a T. Lászlóné bordélyházába vezette és 7 írtért eladva, ott hagyta, hogy mint kéjnő maradjon. Eme cselekménye a btk. 247. §-ában meghatározott csábítás bűntettét teljesen magában foglalja, ugy abban az esetben, ha, miként a vádlott állítja, a szolgálatában egynéhány nap óta állott cselédleány beleegyezett abba, hogy őt egy oly helyre alkalmazza, a hol kedvére kéjeleghet, valamint abban az esetben is, ha, miként a leány állítja, azt ígérte neki, hogy H. nevű urasághoz szerzi be cselédnek, a hol jobb fizetése és élelmezéselesz, mint ő nála és csak mikor T.-nénál voltak, akkor vette észre a lány, hogy bordélyházba került, s csak az ott talált többi leányok biztatására, hogy uri dolga lesz és szép ruhákban fog járni, egyezett bele gyermekész szel, hogy mint kéjnő, a bordélyházban maradjon, T. Lászlóné ama beismert ténye, hogy J.-N.-Kunszolnokmegye 21,564/884. sz. szabályrendelete ellenére^ mely szerint 17 évnél ifjabb lányt bordélyházba felvenni éd türelmi bárcza nélkül bárkit is kéjnőül alkalmazni tilos, a K. Jánosnéval történt levélváltás után 1889. évi január hó 22-én odaszállított K. Máriát, ki nemcsak hogy 17 éves nem volt, de 16-ik életévét is csak egynéhány nap múlva, január há 26-án töltötte be, igazoló okmány nélkül mint kéjnőt alkalmazta és mint ilyent akkor is ott tartotta, midőn a rendőrkapitány a leány részére a türelmi bárcza kiadását megtagadta, csak akkor lenne csupán az idézett szabályrendeletbe ütköző kihágásnak tekinthető, ha az ottmaradásba a leány állandóan beleegyezett volna. Ámde K. Mária azt vallja, hogy midőn K.-né azon ürügy alatt, hogy urasághoz szegődteti, a bordélyházba vitte, ő bár sírt és szemrehányásokat tett, hogy beleegyezése nélkül, hozták oda és szülőitől is tartott, de mert az ott levő lányok biztatásaira is kedvet kapott az eléje festett könnyű élethez és mert K.-né igérte, hogy a szüleit kiengeszteli és a ruháit — mik nála maradtak — a szüleihez juttatja és igérte,. hogy ha nem fog neki tetszeni a bordélyházi élet, szolgálatába visszafogadja ; a távozni készülő K.-né kérdésére, hogy ott marad-e ? beleegyezőleg válaszolt és igy történt, hogy K.-né őt ott hagyta és T.-né megtartotta; azonban egynehány nap múlva megbánta elhatározását és távozni akart,, de T.-né el nem bocsátotta, sőt megverte, ugy, hogy ő csak a szökés utján nyerhette vissza szabadságát ; de mikor megszökött, T.-né utána ment és a fegyverneki állomástól visszavitte ; ismét megverte, czipőitől és összes felsőruháitól megfosztotta, hogy el ne távozhassék. És K. Mária eme vallomása meg nem czáfoltatott, sőt az igazolt tényekkel összhangzó. Ugyanis vallomásában kijelentette a bűnügy folyamán T. Lászlóné, hogy mivel 7 frtot adott érte K. Jánosnénak, el nem engedhette K. Máriát, mig ez összeget le nem szolgálja; azt állítja, hogy ezt K. Mária mindvégig nem szolgálta le, mert összesen csak 3 frtot keresett és midőn K. Mária február hó 11-én szökést kísérlett meg, T. Lászlóné utána ment két kéjnővel és a fegyverneki indóháztól visszavitte, az az állítása pedig, hogy K. Mária tőle ruhákat, lopott el. be nem bizonyittatott. De különben is, mivel K.-né magánál tar-