Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 427 — nincs megállapítva, A vallásfelekezet elleni gyűlöletre való izgatás ugyanis a törvény világos szavai szerint csak gyülekezeten, nyilvánosan szóval vagy más módon, bűntett vagy vétségre való egyenes felhívás által követhető el, vagyis e bűncselekmény tényének megállapításához gyülekezet s ehhez intézett egyenes felhívás kívántatik, mely alkatelemek a jelen esetben hiányoznak. A népcsoport, melynek egyes tagjai vádlott szavait hallották, nem tekinthető a törvény értelmében vett gyülekezetnek, ilyennek csak akkor volna tekinthető, ha vádlott (mint felszólító) a vádbeli cselekmény elkövetésekor a jelenvoltakat mint nyilatkozatának hallgatóit tekintette volna. Felhívásnak a törvény értelmében szintén nem tekinthetők vádlott szavai, mert nem voltak egyenesen a gyülekezethez intézve s nem tartalmaztak bűncselekmény elkövetésére való felszólítást. De sőt egyáltalán mivel sincs igazolva, hogy vádlott a népcsoportot a zsidók ellenében bármire is felhívta volna, A mi igazolva van — a becsmérlő szavak — ugy jelentkezik, mint vádlottnak szabad és egyéni véleménynyilvánítása, melyből vádlott abbeli intencziója, hogy gyülöltséget akart volna ébreszteni, ki nem magyarázható még az esetben sem, ha a törvén}* szövegében előforduló «gyülekezet» kifejezés alatt bárminemű csoportosítás értetik is. Ezek alapján a nyitrai kir. törvényszék vádlottat a vallásfelekezet elleni gyűlöletre izgatás vádja alól felmentette. A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta s kimondta, hogy vádlott bűnös a btk. 172. §. 2. bekezdése alá eső izgatás vétségében ; ezért elitéli 3 (három) heti államfogházra és 10 (tíz) frt pénzbüntetésre, mely az 1887. évi VIII. t.-czikkben meghatározott czéfokra lesz fizetendő. Indokok: Tekintve, hogy az elsőbirósági ítéletben helyesen előadott tényállás szerint bizonyítva van, hogy vádlott az egj'begyült nagyszámú keresztény hitfelekezetü tömeg előtt a zsidók ellen oly gyűlöletes kifakadásokat hangoztatott, melyek alkalmasak voltak arra, hogy egyik hitfelekezet a másik ellen gyűlöletre izgattassék; tekintve, hogy a kérdéses néptömeg megalkotja a btk. 171. §-ában megkívánt gyülekezet fogalmát, mert teljesen közömbös az, hogy a gyülekezetben levőket felszólitotta-e a vádlott kifejezései meghallgatására vagy sem, mert a btk. 172. §. 2. bekezdése alá eső vétség ismérvéül nem kívántatik, miszerint a gj'ülekezethez egyenes felhívás intéztessék, ugyanazért vádlott cselekménye mindazon ismérveket kimeríti, melyek a btk. 172. §. 2. bekezdésében tiltott vétség tényálladékához megkívántattak, minélfogva őt a most emiitett vétségben bűnösül kellett kimondani. A kir. Curia fenti számú határozatával a kir. tábla Ítéletét megváltoztatta s az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben indokainál fogva. Büntető törvényünk szerint nem képez tulajdon elleni izgatást az oly cselekmény, midőn valaki a munkásoknak egyenes felhivás nélkül maguktartása iránt tanácsot ad. A m. kir. Curia 1892. évi 67. sz. határozata : Tekintve, hogy a btk. 172. §-a 2-ik bekezdésének esetében is az izgatásnak egyenes felhívásban kell nyilvánulni; tekintve, hogy vádlottnak a boltjában összegyűlt munkálok előtt H. Géza tanú állítása szerint tett azon nyilatkozatában:^«ha az uradalmak a munkát vidékieknek fogják kiadni s ki lesznek zárva a munkából: ekkor kénytelenek lesznek rátörni az urakra»; továbbá, hogy «nem kell engedni az uraknak, ha összetartanak (a munkások), akkor győzni fognak». a tulajdon ellen a tulajdon megtámadására