Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 428 — irányzott egyenes felhívás nem foglaltatik; tekintve, hogy vádlottnak I). Mihály tanú vallomása szerint más alkalommal a munkások előtt tett azon nyilalkozatai: «ha összetartanak, mindent kivihetnek, az urak mindent megadnak, a mit tőlük követelnek, csak tartsanak össze, félnek már az urak»; továbbá, hogy «kellett az uraknak szivarra, a mit a szegény ember béréből levontak» s e miatt «persze, hogy hiába mennének panaszra a hatósághoz, mert azok is urak, ők is az urakkal tartanak és a szegény embernek nem fogják pártját» szintén nem képeznek egyenes felhivást, sem a tulajdon, sem pedig gyűlöletre a földbirtokos osztály ellen: ennélfogva a fentebbi kifejezések által vádlott az izgatás vétségét nem követte el, minélfogva a kir. tábla Ítélete helybenhagyandó volt. Pohárköszöntésben valamely nemzetiség ellen használt lázító, illetve meggyalázó kifejezések megállapítják a btkv. 172. §-nak 2. bekezdésébe ütköző nemzetiség elleni izgatás vétségét. A m. kir. Curia 1892. évi 3487. sz. határozata: M. Gusztáv, a G. szigeten tartott majális alkalmával részeg állapotban a korcsmában tartott felköszöntőjében következőket mondta: «A Duna szláv Duna volt, talán ismét az lesz. Sok tüzfa van partján, vajha mindeniken egy-egy magyaron lógna». A tanuk felfogása, de köztudomásilag is e szavak a «magyaron» kifejezés alatt oly szlávokat értenek, kik faj és nemzetüktől elpártolva nem hazafiúság, hanem előny, érdek-keresésből nekik ellenségeik lesznek s őket haszonlelésből a magyarok előtt denuncziálják s igy a magyar és más nemzetiségbeli honpolgárok közt csak egyenetlenséget és gyűlöletet szitának. Tettes ellen ezért az újvidéki kir. törvényszék előtt nemzetiség elleni izgatás czimén vád emeltetett. A törvényszék azonban a vád alól felmentette következő indokokból: A btkv. 172. §-ának második bekezdése szerint azon egyének, kik nemzetiséget vagy hitfelekezetet másik ellen izgatnak, nemzetiség elleni izgatás bűntettét vagy vétségét követik el. Vádlott azon óhaja, hogy a Duna ismét szláv Duna lenne, egy politikai felfogás nélküli idealizmus, de az inkriminált cselekményt nem foglalja magában. Azon további kifejezése, hogy vajha a Dunánál levő fűzfáknak mindenikén egy magyaron lógna, a vádbeli törvényszakaszba szintén nem ütközik, mert bármit értett is ez elatt vádlott ittas fejében s bármint érez is a nemzetiségek iránt, a magyar nemzet elleni gyűlöletnek és izgatásnak nem qualifikálható, mert ennek nem izgató, hanem legfeljebb nevetséges hatása lenne akkor is, ha nem mint igazolva lett, a magyarónokat, de a magyarokat értette volna alatta. De közvetlen tanuk egybehangzó vallomása szerint magyarónokat, vagyis olyanokat óhajtott a fűzfákon lógni látni, kik politikájukból tőkét csinálni törekednek a magyar állam területén levő állampolgárok között denuncziálások és rágalmazások által, s bár csak saját érdekből, egymás elleni gyűlöletet szitának. Különben az összes tanuk áital be van bizonyítva, hogy M. Gusztáv valóban nagyon ittas volt s az ily állapotban lévő egyénnél az animus doli meg nem állapitható. Különösen nem, hogy az inkriminált kifejezései csakugyan arra irányoztattak volna, hogy a magyar állam nemzetiségei között gyűlöletre izgasson. Mindezeknél fogva a kir. törvényszék nem találván vádlott ellen a btk. 172. §.-ába ütköző vétség tényét beigazolva, ennek vádja alól felmentette. A szegedi kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét helybenhagyta, További felebbezés folytán a kir. Curia fenti számú határozatával mindkét alsó biróság ítéletét megváltoztatta, s vádlottat