Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 426 tólag szól, ez már magában nyilvános botrányt és annálfogva a btkv 191. §-ába ütköző vétséget képez; minélfogva további vizsgálása nélkül annak, hogy vájjon a kérdéses alkalommal a templomban jelen volt körülbelül 300 főnyi hallgatók közül a jelenetet hányan találták megbotránkoztatónak, a törvényszegő cselekmény, mint nem egyéni meghatározás alá tartozó, elkövetettnek tekintendő. Az isteni tisztelet alkalmával a temető is vallási szertartásra rendelt hely s az ott elkövetett vallásos érzelmet sértő cselekmény a vallás szabad gyakorlata elleni vétséget képez. A m. kir. Cnria 1890. évi 8388. sz. határozata: J. Nikola 1888. évi márczius 9-én a T. Zsófia temetésén kissé ittas állapotban megjelent és sapkáját fején, pipáját pedig szájában tartva, a temetési szertartás folyama alatt a sírásókkal a végtisztességet zavaró, fenhangu beszélgetést kezdett; midőn e miatt a szertartást végző lelkész által rendreutasittatott, az iránt oly tisztességtelen, botrányos magaviseletet tanusitott, hogy a további kellemetlenségek kikerüléseért a szertartást félbe kellett szakítani. Egyáltalán vádlott ez alkalommal oly botrányosan viselte magát, hogy a jelenvalóknak vallásos érzületét mélyen sértette. A kir. törvényszék ezért vádlottat a btkv. 191. §-ában körülirt vallás szabad gyakorlata elleni vétségben mondta ki bűnösnek és négyhavi fogházra Ítélte. A kir. tábla az elsőbiróság Ítéletének e pontját megváltoztatta, mivel vádlott e cselekményét nem lehet a btkv. 191. §-a alá vonni; mert, habár a temető a vallási szertartással eszközölt temetés alkalmával szinhelye is a vallási szertartás gyakorlatának, azonban főbb rendeltetésénél fogva még sem tekinthető a vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségnek. A kir. Curia azonban fenti számú határozattal kimondotta, hogy nemcsak az egyházi ünnepélyességek czéljára kizárólag szolgáló helyiség tekinthető vallási szertartás gyakorlatára rendelt helyiségnek, és a sírnál végzett isteni tisztelet alkalmából a temető is ily tekintet alá esik, s ezért a másodfokú határozat megváltoztatásával az első bíróság határozatát hagyta helyben. A vallásfelekezet elleni gyűlöletre való izgatás tényének} megállapításához gyülekezet s ehhez intézett egyenes felhivás kivántatik. A m. kir. Curia 1890. évi 3939. sz. határozata: H. M. lubinai lakos, vádlott 1887. évi június 9-én a község utczáján mintegy 200 főnyi népcsoport előtt a zsidókról akkép nyilatkozott, hogy azok tolvajok, a keresztények megrontói s oly személyek, kik a hatóságokat megvásárolják. A kir. ügyész a vádlott ezen cselekményében a btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző vallásfelekezet elleni gyűlöletre való izgatás tényálladékát látja fenforogni, a gyalázó szavakat olyanoknak állítván, mint a melyek alkalmasak arra, hogy a népet a zsidók ellen izgassák s ezért vádlottat a jelölt bűncselekmény miatt elítélni indítványozza. A tárgyalás folyamán tanuk vallomása által be van igazolva, hogy vádlott a fenti gyalázó szavakat használta s a tanuk egyike D. E. ugy nyilatkozik, hogy vádlott a sértő szavakat oly czélzattal hangoztatta, hogy a népet felizgassa a zsidók ellen. Ezen adatok azonban nem szolgáltatnak elegendő alapot vádlott elitéltetéséhez, minthogy azok által a panaszlott bűncselekmény tényálladéka