Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

zattal engedélyezett 75,000 frt kölcsönösszeg hovafordításáról számoljon el. Indokok: A másodfokú határozatot indokaiból hagytam helyben, de ezen másodfokú határozat azon helyes érvelése tekintetbe vételével, hogy a 3>>38., 3860/881. sz. a. kelt árvaszéki határozatnak a gondnokot számadás tétel alól felmentő intézkedése a törvény rendelkezésével áll ellentétben és mint ilyen jogerőre nem emelkedhetett, kellett egyszersmind határozatom rendelkező részében gróf E. F. gondnokot köteleznem, hogy gondnokoltja vagyonáról az 1892. számadási évet megelőző időre is elszámoljon. A másodfoka határozatnak abbeli álláspontját, hogy a gondnok számadási kötelezettségét 1892. évre megállapitó másodfokú határozatnak visszaható erőt tulajdonítani annál kevésbé lehet, mivel az ezelőtti évi bevételekről és kiadásokról alapos és okmányolt számadást jogosan és méltányosan követelni nem lehet, nem fogadhattam el, mert a gondnokot számadástételre az 1877. évi XX. t.-cz. 115. §-a kötelezi s ugyan-e t,-czikk 125. §-a kimondja azt, hogy gondnokra nézve a számadási kötelezettség kérdés tárgyát nem képezheti. Nem vehettem figyelembe a felebbező gondnoknak abbeli előterjesztését, hogy az előzmények után rendszeres számadást tenni nem képes, mert a gondnokolt vagyona kezelését leltár mellett vévén át, minthogy az 1877. évi XX. t.-cz. 119. §-a szerint a leltár képezi a számadás alapját, ezen alapon gondnoknak módjában áll számadását az általa kezelt vagyonról elkészíteni. A vagyonnal biró gyámolt vagy gondnokolt önjogusága elértekor, illetőleg a gondnokság alól felszabadultakor vagyonának átvételében az árvaszék által kellő támogatásban részesítendő. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 21,165. sz. határozata: Az 1877. évi XX. t.-cz. 284. §-a szerint, ha a gyámhatóság gyakorlata, valamely gyámolt vagy gondnokolt irányában megszűnt, a gyámhatóság tartozik az ebből folyó intézkedéseket kérelem bevárása nélkül hivatalból megtenni. E törvényszakasz alkalmazása tekintetében jelesül az iránt felmerült kérdés alkalmából, hogy az árvaszékek minő eljárást kövessenek a végitől, hogy a vagyonnal biró gyámolt, vagy gondnokolt önjogusága elértekor, illetőleg a gondnokság alól felszabadultakor vagyonának átvételében az árvaszék által kellő támogatásban részesüljön, a közigazgatási bizottságot a következőkről értesítem. Az árvaszék támogatása kiválóan az ingó vagyon átadásánál szükséges, mivel az ingók, az elrejtés, elhasználás veszélyének vannak kitéve. Mindenekelőtt megkülönböztetendő, hogy azon személy, ki a kiskorú ingóságát magánál tartja s azt neki átadni tartozik, kötelezve van-e rendes időszaki számadásra vagy sem ? mert ha számadás esete forog fenn, akkor semmi különös intézkedés sem szükséges az árvaszék részéről, mivel a számadásra kötelezett tartozik számadását a nagykorúság beálltával beadni, mely számadás mellé az 1877. évi XX. t.-cz. 119. §-a szerint uj leltár csatolandó, a számadásra nézve pedig a 132 -136. §§-ban előirt eljárás lévén követendő, a számadás betekintésére felhivott fél az ingóság mibenlétét a leltárból nemcsak megtudja, de ezen leltár a 134. §. esetében neki ki is adatik. Ha azonban nem forog fenn számadás esete, akkor mindenekelőtt az vizsgálandó, hogy kik azon személyek, kik a kiskorú vagyonát számadás nélkül kezeik közt tarthatják; ezek 1. az atyai hatalmat gyakorló atya, a ki rendszerint nem tartozik számadással (1877. évi XX. t.-cz. 15. §.);