Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 37 illetékes büntető bíróság megkeresése alapján a gyámhatóság által rendeltetik ki. A törvény imént idézett rendelkezéséből kifolyólag a büntető bíróságok feladatát képezi az, hogy midőn valakit egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetésre Ítélnek s az illetőnek vagyona gondnoki kezelést igényel, a gondnok kirendelése iránt a gyámhatóságot megkeressék. A mint azonban a letartóztatási intézetek igazgatóságának ismételt jelentéseiből értesülök, a kir. bíróságok ilyen esetekben a gyámhatóságokat értesíteni a légtől)! )ször elmulasztják, s így azok nem jővén tudomására annak, hogy gondnok kirendelésének szüksége merült fel, a kirendelés iránt nem intézkedhetnek. Ezen mulasztásnak következménye azután az, hogy az elitéltek részére polgári ügyeikben szóló idézések s határozatok a letartóztatási intézetekben kézbesittetnek ugyan, de az elitéltek az illető hatóságnál vagy bíróságnál való személyes megjelenésben, érdekeik védelmére szolgáló intézkedések személyes megtételében akadályozva lévén, sem gondnok résziikre ki nem rendeltetvén, vagyoni érdekükben igen gyakran tetemes kárt szenvednek. Utasítom ennélfogya a kir. törvényszéket, hogy mindazon esetekben, midőn valaki egy évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetésre, habár alsóbb-biróságilag is, de jogerősen elitéltetik, az Ítélethirdetés alkalmával az illetőt — amennyiben vagyona van — kérdezze meg az iránt, hogy van-e megbízottja a vagyonkezelésre ? Ha az adandó felelethez képest a gondnok kirendelésének szüksége fenforog, keresse meg azonnal az illetékes gyámhatóságot a gondnok kirendelése végett azzal, hogy ezen hatóság tett intézkedését a kir. bírósággal az elitéltnek értesítése és az intézkedésnek értesítő jegyzékéhez leendő csatoltatása végett közölje. Gondnoknak számadási kötelezettsége a gondnokolt vagyonáról a felvett leltár alapján a gondnoki kezelés idejétől fogva fennáll. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 41,537. sz. rendelete : Gróf. E. F. mint elmebetegség miatt gondnokság alá helyezett gr. E. T. gondnokának számadási kötelezettsége tárgyában a közig, bizottság felebbviteli küldöttsége által hozott határozatot, a t. ügyész részéről bejelentett, gr.E.F. részéről pedig benyújtott felebbezések folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam : Az idézett másodfokú határozatot, mely a vármegyei árvaszék 1892. évi nov. hó 22-én 31,039. sz. alatt hozott és gróf E. F., mint E. T. gondnokának számadási kötelezettségét — a 3838., 3860/881. sz. alatt kelt árvaszéki határozatnak a gondnokolt vagyona számadásnélküli kezelhetése iránti intézkedése hatályon kívül helyezésével — megállapító határozatát megsemmisítette, a 3838., 3860/881. sz. a. kelt árvaszéki határozatnak az 1877. évi XX. t.-cz. 115. §-a rendelkezésével ellentétben álló intézkedését, mely szerint gróf E. F. gondnok a számadási kötelezettség alól egyszer s mindenkorra felmentetett, megváltoztatta és gróf E. F. gondnokot az 1877. évi XX. t.-cz. id. szakasza értelmében 1892. évtől, mint a legutolsó számadási évtől kezdve, ugy a hitbizományi, mint a szabadon örökölt vagyon kezelése s az évi törlesztések tekintetében évenkinti pontos okmányolt számadástételre kötelezte, helybenhagyom. Egyszersmind azonban gróf E. F. gondnokot ugyancsak az idézett szakasz rendelkezéséhez képest kötelezem, hogy gondnokoltnak ugy hitbizományi, mint szabadon örökölhető vagyona kezeléséről az 1881. évtől, vagyis a gondnoki kezelés idejétől kezdődőleg 1891. év vécéig terjedő időre is, valamint a 23,019/882. sz. a, kelt árvaszéki határo-