Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 413 — B. J. István kívánsága és utasítása következtében követte el, figyelembe vehető nem volt; mert eltekintve attól, hogy érvényes utasítás büntetendő cselekmény elkövetésére egyáltalán nem is adható, a rendészeti hatóságot gyakorló közeg hatósági jogkörét ismerni tartozik, s annak túllépése által foganatosított törvényellenes cselekedeteért a felelősséget át nem háríthatja oly magánszemélyre, a kinek hivatali állásában nem lévén alárendelve, kívánságának, illetve utasitásának teljesítése vagy megtagadása felett függetlenül határozhat. A Curia, a királyi tábla Ítéletét helybenhagyta. A hivatali titok közlésének vétsége fenforog az esetben is, ha a hivatali titok valakinek hivatali minőségében jutott tudomására és ha ez a tudva hivatali titkot képező tényt vagy körülményt, habár hivatali minőségének megszűnte után teszi közzé. A m. kir. Curia 1889. évi 10,923. sz. határozata. A bírósági kézbesítési vevény közokiratot képez, minélfogva azon községi kézbesítő ki ezen minőségében már elhalt személyeknek keresztvonását a kézbesitő iven meghamisította: közokirathamisitás bűntettét követi el. A m. kir. Curia 1894. évi 5448. sz. határozata: x A királyi Curia mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával több rendbeli közokirathamisitás bűntettében mondta ki vádlottat bűnösnek és nyolcz havi börtönre Ítélte következő indokokból: H. Lajos beismerte, hogy ő mint községi kézbesitő az 1869. évben elhalt L. Józsefnek és az 1878. évben elhalt L. Józsefnének keresztvonását 18b9. évben négy rendbeli kézbesitő iven meghamisította. Tekintve, hogy a bírósági kézbesítési vevény közokirat ; tekintve, hogy vádlott mint községi kézbesitő az általa hivatalos minőségben felvett ezen négy rendbeli közokiratba hamisan vezette be azt a lényeges tényt, hogy ő a kérdéses birósági határozatokat L. Józsefnek és nejének kézbesítette; tekintve, hogy vádlottnak kétségtelenül tudnia kellett, hogy ebből valakire jogsérelem háramolhatik ; tekintve, hogy vádlottra mint kézbesítőre nézve a btk. 82. §-a nem alkalmazható, mert ha meggondatlanul is, de mégis azon tudattal cselekedett, hogy birósági határozatok ezen hamis vevények alapján fognak hozatni: ezen cselekvése által a btk. 394. §-ába ütköző közokirathamisitás minden alkateleme megvalósíttatott, mihez képest vádlott ezen bűntettben bűnösnek volt kimondandó. Nem forog fenn a btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás, mert vádlott maga vezette be a hamis tényt, holott a 400. § csak akkor alkalmazható, ha valaki — és pedig nem közokirat felvételére jogosított hivatalos személy — közreműködik arra, hogy a hivatalos személy jóhiszemüleg vezessen be valótlan tényt valamely közokiratba. Vádlottnak cselekménye ütközik ugyan a btk. 471. S-ába is; de minthogy nemcsak ezen vétséget, hanem egy sokkal súlyosabban büntetendő büntettet is elkövetett eljárása által, a bűntettben volt bűnösnek kimondandó. Vádlott négy rendbeli vevényre vezette reá a hamis kézjegyet és négy rendbeli vevényen tanúsította azt a valótlan tényt, hogy a kézbesítést eszközölte, mihez képest terhére négy rendbeli közokirathamisitást kellett megállapitani, mert az akaratelhatározás egysége ki van zárva, miután vádlott előre nem is tudhatta, milyen és hány végzést fog még kapni kézbesítés végett. Figyelemmel azonban vádlott rovatlan előéletére; figyelemmel arra, hogy annak a követelésnek kitörlése, melyre a kérdéses bíró-