Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 405 — Istvánt is — maga elé rendelte s csendzavarás miatt őket a községi zárkába csukatta s másnap reggeli 9 óráig ott tartotta; egyszersmind B. Istvánt a községi szegényalap javára 2 frt pénzbüntetésre Ítélte. A községi biró ellen ezért a biróság előtt hivatatalos hatalommal való visszaélés és személyes szabadság megsértése czimén vád emeltetett. A biróság ugy a személyes szabadság megsértése, mint a hivatalos hatalommal való visszaélés vádja alól vádlottat felmentette, következő indokokból: Igaz ugyan, hogy az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 42. §-ának 1. pontja a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások feletti bíráskodás jogát nem a községi biróra, hanem a szolgabiróra ruházza, s ezen cselekvénye kétségtelenül jogtalan s törvényellenes volt, annyival inkább, minthogy vádlott a kiszabott bírság és szabadságvesztés-büntetést nem rendbüntetésnek, hanem a csendzavarás megtorlásaként kimért büntetésnek tekintette; tekintve azonban, hogy a Visonta község elöljárósága által megelőzőleg követett eljárás szerint ily szabadságvesztés és pénzbüntetésnek kiszabása, bár illetéktelenül, gyakorlatban volt és ezen gyakorlatot követte vádlott jelen esetben is, s igy teljesen jóhiszemüleg járt el, s a gonosz szándék, mely minden delictumnak főtényálladéka nála teljesen hiányzott. A kir. tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával T. István bírót a személyes szabadság elleni vétségben is bűnösnek mondta ki s azért egy hónapi fogságra és egy évi hivatalvesztésre ítélte és pedig azon indok alapján, mivel neki, mint közhivatalnoknak hatáskörét s annak határait ismernie kellett volna. A kir. Curia fenti számú határozatával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben és T. István bírót a hivatalos hatalommali visszaélés vétségének vádja alól felmentette, és pedig azon döntő indok figyelembevétele mellett, mivel T. István, mint községi biró, nem a büntetőtörvény nem tudása, hanem bírói hatáskörének korlátolt ismerete által tartóztatta le az illető zavargókat. Ha a hivatalos közeg a szószékről lázító papot, a község közbékéjére és köznyugalmára való tekintettel, csendőrökkel bekisérteti: hivatalos hatalommali visszaélés és személyes szabadság megsértését nem követi el. A m. kir. Curia 1892. évi 11,319. sz. határozata: Ó-Paulis községének birája és körjegyzője, több tanú által kiállított bizonyítvány alapján azon jelentést tették Cs. Sándor járási főszolgabírónak, hogy K. György ottani g. kel. lelkész a templomban a népet következőkép izgatta: «Minden község fellázad és keresi jogait, csak a mi községünk tür meg oly vezetőket, kik mint farkasok, oroszlánok ülnek a nép hátán, a vért szívják ki belőletek, megnyúznak titeket, míg tönkre tettek; kergessétek tehát el ezen oroszlánokat határaitokból, mert eleget nyúztak titeket», mire Cs. Sándor főszolgabíró ezen jelentés alapján, tekintettel a község közbékéjére és köznyugalmára, K. Györgyöt csendőrök által a kir. járásbírósághoz bekisértette. A főszolgabíró ellen, ezen eljárásért hivatalos hatalommali visszaélés és személyes szabadság megsértése czimén az aradi kir. törvényszék előtt bűnvádi eljárás indíttatott. A törvényszék azonban a főszolgabíró ellen a bűnvádi eljárást megszüntette, azon döntő indokból, hogy a főszolgabíró a fenforgó esetben törvényadta jogával élt ós csak kötelességét teljesítette. A n.-váradi királyi tábla az elsőbiróság határozatát megváltoztatta és a vád alá helyezést elrendelte a következő indokból: Terhelt Cs. Sándor főszolgabírónak az az eljárása, hogy Ó-Paulis község elöljáróságának puszta jelentésére a rendőri előnyomozatnak saját hatáskörében való megtartása nélkül, valamint a fel-