Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 395 — vett összeg az iratok tanúsága szerint nem is cselédbér, hanem külön kiérdemelt jutalomdíj czimén követeltetik; ilynemű követelések elbírálására pedig a közigazgatási hatóságok egyáltalán nem illetékesek. Cselédbérkövetelés iránt indított ügyekben az ügyvéd általi képviseltetés nem kötelező. A m. kir. belügyminiszternek 1890. évi 8720. sz. a. kelt határozata: Az 0. L. által néhai Cs. F. örökösei ellen 300 írt állítólagos szolgálati bér s járulékai iránt folyamatba tett ügyre vonatkozó iratokat utóbb emiitettek felfolyamodása következtében felülvizsgálván, nem találtam okot arra, hogy a vármegye alispánjának e tárgyban mult évi szeptember 2-án 5047. sz. a. hozott és a perköltségekre vonatkozó megfelebbezett részében a közigazgatási bizottság részéről helybenhagyott azon határozatát, mely szerint az elsőfokú határozat feloldása mellett felperes Ő. L. keresetével el és illetőleg a törvény rendes útjára utasíttatott, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettelek, az 1886. évi XXI. t.-cz. 10. §-a alapján megsemmisítsem, annál kevésbé, mert cselédbérkövetelés iránt indított ügyekben az ügyvéd általi képviseltetég nincsen törvényileg kötelezőleg előírva. Az 1876. évi XIII. t.-cz. 115. §-ában emiitett közigazgatási hatóságok előtt tárgyalt cselédügyekben nincs helye esküvel való bizonyításnak. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 4110. sz. határozata: A tanácsi előterjesztésre, tudomás és miheztartás végett, az igazságügyi m. kir. miniszter úrral egyetértve, ezennel értesítem a sz. kir. város közönségét, hogy az 1876. évi XIII. t.-cz. 115. §-ában említett közigazgatási hatóságok előtt tárgyalt cselédügyekben nincs helye esküvel való bizonyításnak. Mert az eskü közigazgatási hatóságok előtt csak olyan esetekben alkalmazható, a melyekben azt a törvény kifejezetten megengedi; már pedig a cselédügyeket szabályozó 1876. évi XIII. t.-cz.-ben nincs szó arról, hogy a cselédügyekben az esküvel való bizonyításnak helye lenne. Egyébként megjegyzem, hogy a fölvett kérdés az előterjesztéshez képest csakis az idézett törvényczikk módosításával törvényhozási uton oldható meg, addig pedig az eddigi gyakorlat követendő. Jogérvényes közigazgatási határozattal megítélt cselédbérért a követelésnek vétel utján harmadik személyre átszállása esetén, az átengedő fél az adós ellen végrehajtást kérni jogosítva nincs. A m. kir. belügyminiszter 1894. évi 33.250. sz. határozata: Az M. Zakariás b—i lakosnak I. János ugyanottani lakos elleni cselédbér követelési, illetve végrehajtási ügyére vonatkozó iratokat, utóbb nevezettnek felfolyamodása következtében, az igazságügyminiszter ur véleményének meghallgatása után visszaküldöm, és a közigazgatási bizottságot a következőkről értesítem: A jelen esetben a kérdés az, vájjon M. Zakariás b—i lakosnak L János b—i lakos ellen közigazgatási uton jogérvényesen megítélt 240 frtnyi cselédbérkövetelésre nézve, melyet az 1891. évi augusztus 21-én tartott, bár későbben megsemmisített bírói árverésen R. Dominika 8 írtért meg-