Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 384 ­tott abbeli szándékától, hogy a panaszost a községi szolgákkal letartóztatta, e szándék végrehajtása előtt elállott s ennélfogva a btkv. 193. §-a sem nyer­het a vádlott ellen alkalmazást; ellenben a panaszos meggyaláztatása a btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés tényálladékát állapítja meg, mint­hogy a vádlottnak abbeli eljárásában, hogy a panaszos kivezetésénél a köz­ségi szolgákat alkalmazta, fegyelmi vétség jelenségei mutatkoznak: mind­ezek folytán a kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával, az e.-b. Ítélete volt helybenhagyandó. A községi bírónak, mint a községben a közrendőrséget kezelő közegnek joga van az elöljáróság hivatalos helyiségében, az elöljáróság tekintélyét sértő magavisele­tet tanusitó egyénnel szemben rendbüntetést alkalmazni. A m. kir. Curia 1888. évi 9333. sz. határozata: A lugosi kir. törvényszék M. Constantin községi bírót a P. Juon ellené­ben elkövetett és a btk. 193. §-ába ütköző, személyes szabadságnak köz­hivatalnok általi megsértése vétségében, és ezért a hivatkozott 193. §-a alap­ján a btk. 91. §-ának alkalmazása mellett egy havi fogházra és két évi hivatalvesztésre Ítélte, következő indokokból: ­Vádlott maga beismerte, hogy ő mint községi biró a községházánál magát illetlenül viselő P. Juont viseleteért a községi fogdába elzáratta; tekintve, hogy neki, mint községi bírónak, az ellene elkövetett sértésért, ugy a btk.* 262. §-ában, mint a kbtk. 46. §-ában meghatározott cselek­mények feníorgása esetén is a törvény rendes utján elégtételt keresni joga van, de olyan törvény vagy törvényes gyakorlat, mely őt rendbüntetés gyanánt elzárás alkalmazására feljogosítaná, nem létezik; ezen tényállás ellené­ben cselekménye a btk. 193. §-ában meghatározott vétség tényálladékát képezi: ugyanazért ő — tekintettel büntetlen előéletére a P. Juon illetlen maga­viselete feletti felindult állapotára és a letartóztatás pár órai tartamára mint enyhítő körülményekre, — az Ítélet értelmében fenyítendő volt. A budapesti kir. ítélőtábla ezen első bírósági Ítéletet megváltoztatta és M. Constantint tel­jesen felmentette. Indokai a következők: a kiderült tényállás szerint sértett P. Juon azon alkalommal, midőn a vádlott községi biró által pár órányi idő­tartamra elzáratott, a községi elöljáróság hivatali helyiségében illetlen s az elöljáróság tekintélyét sértő magaviseletet tanúsított, a községi bírót, mint az 1871. évi XVIII. t.-cz. 22. §-a értelmében kisközségekben a körendőrsé­get kezelő közeget, az ily rendbüntetés alkalmazása joggal megilleti. A kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla ítéletét fenti szám alatt indokolásánál fogva helybenhagyta. A községi biró jogositva van, ha hatósági eljárásában ellentállásra talál, erősza­kot is alkalmazni. A m. kir. Curia 1885. évi 5155. sz. határozata: H. János, hogy tőle különválva élő nejét hazatérésre birja, neje tartóz­kodási helyén megjelent, ott erőszakoskodva kést rántott elő, többeket meg­szúrt, miért is a sértettek a községi bíróhoz fordultak védelem s a rend helyreállításáért. A község bírája D. Károly rögtön megjelent, s midőn H. Jánost rendreutasította, a garázdálkodó ellene támadt s őt megöléssel fernyegette. A községi biró közbelépett, H. Jánostól a kést erőszakkal el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom