Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 374 — hatalmazottja által a tárgyalásra megjelent. — reá vonatkozólag az 56. szakasz utolsó bekezdésének egyetlen sanctiója sem alkalmazható, — tehát az elövezettetés, ha annak egyébként helye lehetne, el nem rendelhető; tekintve azonban az imént idézett szakaszt és összehasonlítva azt az 54. §-szal és a 43. §-szal: azonnal szembeötlik, hogy az 54. §-ban elrendelt megidézés rendszerint ép ugy az első idézés lévén, mint az, a melyről a 43. §. szól, — minthogy kihágási ügyekben az elővizsgálat, illetőleg a vizsgálat, tehát az erre való megidézés is elesik: azon feltételek, a melyek az elővezetésre vonatkozólag a 45. §-ban meg vannak állapítva, az 56. §. szerinti idézésre is egyaránt vonatkoznak; tekintve, hogy a most kiemelt eszme értelmében, az 56. §. alapján sem lehet az elővezettetést más esetben foganatosítani, mint csupán abban, ha a vádlott megszökött és ezen esetben is csupán akkor, ha — megszökése daczára is — a hatóság előtt megjelenése szükséges; tekintve, hogy az idézett 56. §. utolsó bekezdésének csupán azon értelme lehet, mely az imént kiemeltetett: ez még kitűnik a kérdéses szakasznak összehasonlításából a járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek és kihágások miatti eljárás tárgyában . 888. évi augusztus 15-én 2265. sz. alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 53. §, és 68. §. utolsó bekezdésének és 70. §-ának összehasonlításából, a közigazgatási hivatalnokok elé utalt kihágások miatti eljárás 43., 51 és 56. §-aival; tekintve ugyanis, hogy a járásbíróságok hatósági körének fentartott bíráskodás kétségtelenül a súlyosabb, ellenben a közigazgatási közegek bíráskodása a csekélyebb kihágásokat foglalja át, s e szerint a járásbíróság elé tartozó ilynemű ügyekben a közérdek nagyobb fokban lévén érintve, ezen, a bűnvádi eljárás egész rendszerében irányadó szempontnál fogva a nagyobb fontosságú törvénysértések megtorlásának biztosítása czéljából, a polgári egyéni jogkörének előzetes korlátozására is nagyobb, tágabb hatalmi kör lévén a bírósági tag kezeibe leteendő mint a közigazgazgatási közegek hatósága elé utalt, tehát jelentéktelen ügyekben: ebből egyenesen és szükségszerűen következik, hogy az egyéni szabadság elvonása, a polgár személyének physikai kényszer alá helyezése a közhatalom kezelője által oly esetben, a melyben e korlátozás a súlyosabb törvénysértés miatti eljárásban sincs megengedve, már ezen okoknál fogva is a priori kizártnak tekintendő mindazon esetekben, melyekben a vád és az eljárás alapját, a törvényhozás által is legcsekélyebb fontosságuakuak elismert cselekmények képezik; tekintve ezen szempontból az idézett igazságüg3-miniszteri rendelet 68. § ának utolsó bekezdését, ebben világosan és kifejezetten különbség van téve a vétség és a kihágás miatti megidézés között; mig ugyanis a vétség miatti megidézés esetére sanctio gyanánt kitétetni rendeltetik, hogy vádlott «meg nem jelenése esetén elő fog vezettetni)), a kihágások miatti megidézésnél — amazzal ellenkezőleg — ezen sanctio hiányzik és csupán az arra való figyelmeztetés képezi az egyedüli sanctiót: hogy a tárgyalás vádlott távollétében is meg fog tartatni és a bíróság ítéletet fog hozni; tekintve, hogy a fentebb kiemelt indokoknál fogva, összehasonlítva a járásbíróság előtt tárgyalandó cselekményekre, különösen a kihágásokra vonatkozólag fennálló rendelkezéseket, a közigazgatás körébe tartozó bíráskodás eseteivel, — az elövezettetés kérdése az igazságügyminiszteri rendelet 53. §-ában az eljárás összes eseteire, tehát a vétségekre és kihágásokra vonatkozólag — szabályozva lévén: az ezen szakaszban megállapított szabály, az előzetes vizsgálat nélküli tárgyalás esetében a 68. §-ra is kiterjed ép ugy, mint a közigazgatási közegek bíráskodására vonatkozó rendelet 43. §-ának rendelkezése kiterjed azon rendelet 56. §-a értelmében elrendelendő tárgyalás eseteire: vagyis az igazságügyi rendelet