Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 356 — szerész követi el, a ki az orvosilag rendelt gyógyszer kiszolgáltatását alapos ok nélkül megtagadja, vagy elhalasztja. W. Márton azonban a szóban forgó esetben a gyógyszerek kiszolgáltatásat sem meg nem tagadta, sem el nem halasztotta. Tekintve pedig, hogy W. Márton mulasztásában egyéb a büntető törvénykönyvekben körülirt s biröi hatáskörbe tartozó büntetendő cselekmény Ismérvei sem lelhetők fel, nincs törvényes alap, melyen az ügy birói hatáskörbe lenne utalható s a gyógyszertár kezelése körüli hanyagság csakis közigazgatási uton látszik megtorolhatónak, minek folytán az ügyet közigazgatási hatáskörbe kellett utalni. A nem szakértő nő, oly községben, hol sem orvos, sem szülésznő nincs, a szüléshez segédkezésre hiva, szabályszerű jogosítvány nélkül szülésznői teendőket végez, a nyújtott segély miatt az 1879. évi XL. t.-cz. 92. §-ába ütköző közegészség elleni kihágásban bűnössé nem válik. A m. kir. Curia 1894. évi 11,751. sz. határozata: B. Mária Varra-Sur községben, hol sem orvos, sem szülésznő nem volt, B. Mihálynéhoz a szülésnél segédkezésre hivatott, B. Mária, daczára, hogy szülésznői oklevéllel és jogosultsággal nem bir, a meghívásra rögtön megjelent és ott a szülésznői teendőket végezte. A szülés megtörtént ugyan, de a méhlepény a szokásos időben nem távozott el, mégis B. Mária csak a két óra múlva hazajött B. Mihályt küldte orvosért, addig azonban egy okleveles szülésznőt kerittetett. Mig az orvos megérkezett, B. Mihályné meghalt. B. Mária ellen a pozsonyi kir. törvényszék előtt gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt vád emeltetett s a törvényszék őt vád alá helyezte. A pozsonyi kir. Ítélőtábla az első bíróság végzését megváltoztatta s a bűnvádi eljárást B. Mária ellen megszüntette a következő indokokból: A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-cz. 49., 50. §-ai által mindazok, kik. bármily módon eddigelé szülésznői gyakorlatot folytattak, abban továbbra is meghagyattak ugyan, de kimondatott, hogy a jogczim nélkül tényleg bábáskodó nők egy év alatt vagy szülésznői oklevelet, vagy a tiszti főorvostól képesitvényt tartoznak szerezni. A törvény azonban nem tilalmazza és okszerűen nem is tilalmazhatja azt, hog}^ oly helyen, a hol szülész vagy szülésznő nincs, a szülés körül esetleg oly egyén is segédkezet nyújthasson, a ki szülésznői képesítéssel nem bir. Azoktól, a kik szülésznői oklevéllel bírnak, vagy teendőikre a tiszti főorvos által kellően kitaníttatván, képesitvényt szereztek, a szakismeret jogosan megkövetelhető, és ennélfogva az ily szülésznők nemcsak ténykedéseik miatt, hanem szakmájukhoz tartozó valamely kötelességszerű intézkedés megtételének elmulasztása miatt is felelősségre vonhatók. Ellenben önként értetik, hogy azok, a kik nem szakavatott "bábák, a gyermekágyas nők vagy a magzat elhalálozása, avagy testi épségének megcsorbulása miatt bűnügyi uton szintén felelősségre vonhatók ugyan, a mennyiben az az ő ténykedésükből vagy a köteles elővigyázat elmulasztásából baleset származott; de még ha a bekövetkezett baleset, mely nem származott az ő fényükből, orvosi segélynyújtás mellett elhárítható lett volna is, kötelességmulasztás által elkövetett gondatlanság vádjával nem terhelhetők azon az alapon, hogy egy szakavatott szülésznőnek a veszélyt fel kellett volna ismernie, illetve az eset azok közé tartozott, a mely esetekre nézve a szakavatott szülésznőnek kötelességévé van téve, hogy orvos igénybevétele iránt intézkedjék. A jelen esetben a gyermekágyas nő rendesen szült, de a bonczoló orvosok tanúsítása szerint nyomban a szülés után anyaméh-bénu-