Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 301 — a 32. § szerint minősülő) kihágások nemcsak a vadászatra jogosítottak érdekeit sértik, hanem közérdekből — a vadállománynak a törvény által czélzott védelme szempontjából — is figyelmet, sőt megtorlást igényelnek: felhivandónak találtam a törvényhatóságot, miszerint megfelelőleg intézkedjék, hogy a törvény (47. §-a) értelmében a vadászati kihágások elbírálására illetékes elsőfokú hatóság, a hivatalos jelentésekből tudomására jutott fentebb emiitett kihágási eseteket, a panasz emelésére jogosultaknak kellő időben tudomására hozza és pedig ugy, hogy módjukban álljon ezeknek jogsérelmeik orvoslása végett panaszemelési joguknak — a vadászati kihágások büntethetőségének elévülésére (a törvény 45. §-ában) meghatározott három havi időn belül érvényt szerezni s hogy igy azután a közérdek kívánalmainak is elég tétessék. Kincstári erdőkben az erdőtiszteknek kopókkal vadászni tilos. A m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1885. évi 62,32\. sz. határozata: Értésemre jővén, hog}* a kincstári erdőtisztek, erdészeti altisztek és szolgák között némelyek még kopókkal vadásznak vagy kopóknak az erdőkben való kóborlását megtűrik; ennélfogva a kincstári erdők vadállományának megfelelőbb szaporithatása végett rendelem, hogy a kincstári erdészeti közegeknek az állami erdőkben kopókkal való vadászat, valamint kopóknak az erdőkbe való vitele vagy bebocsátása, a körülmények szerint, súlyos fegyelmi vétség terhe alatt jövőre megtiltatik. Vadászebek által elkövetett kihágás hivatalból nem üldözhető, hanem csak az illető tulajdonos, illetve a vadászat haszonbérlőjének feljelentésére. A m. kir. belügyminiszter 1886. évi 4151. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a lippai járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhag}'ásával, Sch. Antal vadászebek használásával elkövetett jogtalan vadászat miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. és 32. §-ai alapján 15 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 2 napi elzárásban, továbbá 5 írt eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: az elsőfokú Ítélettel együtt feloldatik, W. Ignácz pénzügyőr panaszával elutasittatik s vádlott elíen a további eljárás megszüntettetik; mert a vádbeli cselekmény nem hivatalból, hanem az idézett t.-cz. 39. §-a értelmében a vadászattulajdonos vagy haszonbérlő avagy haszonbérbeadó panaszára üldözendő kihágást képez; az iratokból pedig az, hogy panaszló ezen jogosítottak közé tartoznék, ki nem tűnvén, őt illetéktelen panaszával elutasítani s vádlott ellen a büntető eljárást megszüntetni kellett Vadászat közben ebnek tilos vadászati térre vitele csak akkor képez kihágást, ha az szándékosan történt. A m. kir. belügyminiszter 1888. évi 2003. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a n—i járás szolgabirája által hozott elsőfokú ítélet költségekre vonatkozó részének módosításával, Cs. J. ebének rá nézve tilos vadászterületre vitele által elköve-