Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

302 — tett kihágás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 32. §-a alapján 3 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban, továbbá 2 frt eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : megváltoztattatik s vádlott a terhére rótt kihágás vádja s a reá szabott büntetés alól felmentetik; mert őt az 1883. évi XX. t.-cz.-ben minősitett kihágás tényálladékának lényeges alkatelemét tevő szándékosság nem terheli. Idegen vadászterületen keresztül vezető s használatban levő gyalogúton, megkötött ebekkel és vállra vetett puskával átmenés egymagában véve vadászati kihágást nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 2337. számú határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az alsó-járai járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával, L. A. J. és G. S. J. napszámosok, ebeiknek idegen vadászterületre vitele miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 32. §-a alapján, L. A. J. 10 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 1 napi elzárásban, G. 8. J. pedig a 23. §. alkalmazása mellett 20 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 2 napi elzárásban, továbbá 9 frt 50 kr. eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, ezenkívül az iratok az L. A. J. ellen fenforogni látszó jövedéki kihágás elbírálása végett a m. kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni rendeltettek, — az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : megváltoztattatik és miután panaszlottak jóhiszeműsége a tárgyalás során beigazolást nyert, nevezetesen az által, hogy a kihallgatott két tanú, sőt a községi bíró is azt állítja, hogy az általuk használt ut emberemlékezet óta használatba van, miután továbbá az is tény, hogy panaszlottak ezen az uton ebeiket megkötve vezették és így vadászati szándékukra alapos következtetés azon cselekményükből, hogy a közutnak vélt gyalogösvényen, puskával a vállukon hazafelé mentek, — nem vonható, panaszlottak a terhükre rótt vadászati kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól felmentetnek, az iratok azonban, minthogy L. A. saját beismerése szerint, nem ugyan a panaszos vadászterületén és nem a panaszolt alkalommal, hanem ezt megelőzőleg, G. S. vadászterületén, ennek engedelmével ugyan, de vadászjegy nélkül vadászott, a jövedéki kihágás elbirálhatása czéljából a kir. pénzügyigazgatósághoz rendeltetnek áttétetni. Ha valakinek kutyája idegen vadászterületen kóborol és az ebet nem a tulajdonos vitte, vagy bocsátotta a vadászterületre, a vadászati törvény 32. §-ába ütköző kihágás tényálladéka beigazoltnak nem vehető. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 927. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával, Csernits Pál fegyőr, ebeinek tilos vadászterületre bocsátása által elkövetett vadászati kihágás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 32., 33. és 35. §-ai értelmében 50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5 napi elzárásban, továbbá 15 frt eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, a panaszosok pedig kártérítési követelésükkel a rendes perutra utasíttattak, az elmarasztalt által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik