Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 293 — az 1883. évi XX. t.-cz. 29. §-a alapján 10—10 fit pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1—1 napi elzárásban és a felmerülhető végrehajtási, illetőleg tartási költségek megfizetésében marasztaltatnak. Mert orvvadászat esetében, ha ez az általános tilalmi időszak folyamán történt, mindig a tiltott időszakban való vadászás kihágásának tényálladéka is fenforog, ha csak a vádlott nem igazolja, hogy oly vadra vadászott, melynek elejtése azon időben megengedett; egyéb részeiben az Ítélet indokainál fogva s még azért is, mert a tartott póttárgyaláson a vadászat ténye szemtanú vallomásával igazoltatott be kétséget kizárólag, helybenhagyatik oly hozzáadással, hogy a vádlottak a felmerülhető tartási, illetőleg végrehajtási költségeknek megfizetésére is köteleztetnek. Tilalmi időben való vadászat által elkövetett kihágás elbirálásánál a tiltott eszköznek használata sulyositó körülményt képez. A m. kir. belügyminiszter 1885. évi 1737. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú ítélete, mely szerint a rendőrkapitány alral hozott elsőfokú ítélet megváltoztatásával S. S. tiltott időben és tiltott eszközzel való vadászás vádja alól felmentetvén, a tőle lefoglalt csapda részére visszaadatni rendeltetett, a panaszló által közbetett felfolyamodvány folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik és panaszlott tiltott időben vadászás miatt a tiltott eszköz használatának, mint sulyositó körülménynek beszámításával az 1883. évi XX. t.-cz. 9., 15., 29. és 36. §§-ai alapján 50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5 napi elzárásban és a csapda elkobzásában, továbbá az eljárási és tartási költségek megfizetésében marasztaltatik el. Mert panaszlott ellen a tárgyalás folyamán be lett bizonyítva, hogy a 9. § g) pontjában meghatározott tilalmi időn belül foglyokra csapdát állított fel.' Az izraelita metsző azon cselekménye, hogy tiltott időben foglyokat az izraelita vallás szertartása szerint lemetsz, vadászati kihágást nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 1583. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a v—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet megváltoztatásával B. Lipót, B. Márton és H. Adolf, tiltott eszközökkel vadászás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a alapján egyenkint 100 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 10 napi elzárásban, továbbá 3 frt kártérítésben, az eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el; ellenben G. Hermanné, W. Miksa, özv. W. Mária, Sz. Lipót, B. Mihály, Sz. Márton, L. Mihály, H. András, W. Mór, B. Ábrahám, P. Náthán és Sz. Lipótné a terhükre rótt kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól felmentettek, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván : nemfelebbezett részében érintetlenül hagyatik, felebbezett részében a B. Lipótra vonatkozó rész megsemmisíttetik ; mert B. Lipót az elsőfokú Ítélet ellen hagyatik nem felebbezett, első fokban reá kimért pénzbüntetést már le is fizette s ennélfogva reá nézve az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett; egyéb részeiben pedig megváltoztatik és H. Adolf és B. Márton panaszlottak a terhükre rótt kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól felmentetnek. H. Adolf panaszlott felmentendő volt, mert azon cselekménye, hogy tiltott időben foglyokat az