Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

294 izraelita vallás szertartása szerint lemetszett, az 1883. évi XX. t.-cz. szerint minősülő kihágást nem képez és annak alapján nem büntethető. B. Márton panaszlott pedig, mivel a kihágást, az iratok tanúsága szerint, 14 éves korában követte el, cselekményeért a kbtk. 12. §-ánál fogva az 1878. évi V. t.-cz. 84. §-a alapján büntethető nem volt. Vadászati jogosultsággal bírónak saját vadászterületén tiltott időben való vadászása, ha reá nem bizonyitható, hogy tilalom alá helyezett vadakra vadászott, kihágássá nem minősithető. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 4547. számú határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a csurgói járás f'őszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, T. 8. iharos-berényi lakos földműves, tiltott időben vadászás által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 29. §-a alapján 30 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3 napi elzárásban s a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik és panaszlott az ellene emelt vád és annak következményei alól felmentetik; mert a vadászati jegygyei és fegyverengedélylyel biró panaszlottról az, hogy saját vadászterületén bár tiltott időben, de törvény által tilalom alá helyezett vadakra vadászott volna, bebizonyítva nem lett, mert följelentésükben a csendőrök szószerint csak azt állítják: «valószínű, hogy vadászás volt szándéka», ezen szándékért pedig, más bizonyíték hiányában annál kevésbé büntethető, mert följelentők jegyzőkönyvi kihallgatásuk alkalmával beösmerik, hogy midőn panaszlott fegyverét megvizsgálták, meggyőződtek arról, hogy az általuk hallott lövést nem panaszlott tette. Végül, mert azon állítása sem lett megczáfolva, hogy azért járt fegyverével saját vadászterületén, hogy a csendőrök által hallott lövés tettesét kinyomozza. Midőn tilalmi időben idegen területen vadászat utján valamely hasznos vad ejtetik el, a vadászati törvénynek nemcsak 31-dik, hanem a 29-ik §-a is alkalmazandó. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 4574. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a füzéri járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával s illetőleg kiegészítésével, S. K. fürdőszolga és J. I. kincsári kertész idegen területen engedély nélkül való vadászat által elkövetett kihágás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a alapján 25—25 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3—3 napi elzárásban, R. K. erdőőr pedig, tilos területen való vadászat által elkövetett kihágás miatt az idézett t.-cz. 26. §-a alapján 25 frt, egy őzbaknak tiltott időben történt meglövéseért a t.-cz. 31. §-a alapján 20 frt pénzbüntetésben, továbbá mindhárman egyetemlegesen 13 frt 04 kr. eljárási, és külön-külön a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el; utóbb nevezett R. K. azonban a tiltott időben való vadászat miatt az idézett törvény 29. §-a alapján kirótt 25 frt pénzbüntetés alól felmentetett, az iratok pedig a fenforgó jövedéki kihágás elbírálása végett a kassai m. kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni rendeltettek, az elmarasztalt J. I. és R, K. szóbeli felebbezése folytán felülvizsgáltatván: indokainál fogva azon változtatással hagyatik helyben, hogy vádlott R. K. az elsőfokú