Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 290 — 26. §-a alapján 15—15 frt, tilos időben való vadászás miatt ugyanezen t.-cz. 29. §-a alapján szintén 15—15 frt, kutyájuknak szándékosan idegen területre való vitele által elkövetett kihágás miatt ugyanezen t.-cz. 32. §-a alapján elsőrendű vádlott 10, a II., III. rendű vádlott 5—5 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében egyenkint 5 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el, W. M. és Sch. V. által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: nem felebbezett részében érintetlenül hagyásával, felebbezett részében megváltoztattatik és W. M. és Sch. V. az idegen vadászterületen való vadászás és kut}rájuknak idegen vadászterületre való vezetése által elkövetett kihágás vádja alól felmentetnek ; azonban tilos időben kopóval való vadászás miatt elkövetett kihágásban vétkesnek találtatván, az 1883. évi XX. t.-cz. 29. §-a alapján 15—15 frt pénzbüntetésben, behajthatlanság esetében 2—2 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatnak el. — Indokok: A tárgyalás során tanuként kihallgatott erdőőr vallomása által csak G. K.-ra nézve bizonyittatott be, hogy a panaszos vadászterületére lépett; de különben, minthogy a panaszos a másik két vádlott ellen sem feljelentésében, sem a tárgyalás folyamán panaszt nem emelt, a vadászati törvény 39. §-a szerint pedig hivatalból való eljárásnak csak a 29., 30. és 3!. szakaszokeseteiben van helye, W. M. és Sch. V. a 26. és 32. §-okba ütköző kihágások vádja alól fel voltak mentendők. Minthogy azonban a törvény 9. §-a ellenére tiltott időben kopóval közösen vadásztak, ezen cselekmény pedig fentidézett 39. § értelmében hivatalból üldözendő kihágást képez, e miatt a fenti büntetésben el voltak marasztalandók. Tiltott időben, de nem idegen vadászterülethez tartozó kertben a faiskola megvédése czéljából nyúlnak lelövése vadászati kihágást nem képez. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 7509. sz. határozata: A város tanácsának másodfokú Ítélete, mely szerint a rendőrkapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával, V. J. szőlőszeti iskolai tanár, tiltott időben való vadászat miatt, az 18S3. évi XX. t.-cz. 31. §-a alapján 3 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 1 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, — az elmarasztalt által közbevetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: — tekintettel arra, hogy vádlott a kérdéses nyulat a pozsonyi vinczellér-társulat tulajdonát képező s a megtartott póttárgyalás szerint, a vadászterülethez nem tartozó kertben, a szőlőszeti és kertészeti szakiskola igazgatójának utasítására, a faiskolának a vadak rongálása ellen való védése szempontjából és nem vadászati czélból ejtette el, — megváltoztattatik s vádlott a terhére rótt kihágás vádja s következményei alól felmentetik. Tilalmi időszak alatt a szarvasok (általában bárminemű vadak) lövése nyilt vadászterületen nem engedélyezhető. E kérdésben a belügyminiszter Mosonmegye alispánjához 29743/885. sz. a. intézett következő rendeletébon nyilatkozott: «Sz. község képviselő-testületének és elöljáróságának, továbbá T. J. ni. o. községi lakosnak, mint az Sz. községi vadászterület bérlőjének az iránti folyamodványát, hogy a község határában éppen a törvényben megállapított