Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 280 — és 40—-40 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 19 — 19 napi elzárásban, továbbá egyetemleg 16 frt 30 kr. eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, az Ítélet jogerőre emelkedése után pedig az iratok az illető kir. pénzügyigazgatósághoz, a fenforgó jövedéki kihágás elbirálása végett, áttétetni rendeltettek, — az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: megváltoztattatik akkép, hogy elsőrendű panaszlott K. J. idegen területen engedély nélkül s tiltott időben vadászás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. és 29. §§-ai alapján, 25 és 15 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetén 3 és 2 napi elzárásban marasztaltatik el, — ellenben másodrendű panaszlott Sz. M. az ellene emelt kihágási vád és annak következményei alól felmentetik. Mert ugyanis csak az R. J. felesketett erdőőr és vadfelügyelő által közvetlenül észrevett s 1890. június 22-én elkövetett és egyedül feljelentett kihágásról lehet szó, a mely a megtartott tárgyalásokból kivehetőleg, az emiitett nap reggelén 6 és 7 óra között történhetett meg s ez alkalommal a nevezett vadfelügyelőnek a póttárgyaláson tett határozott vallomása szerint, ő csak lövést hallott és csakis K. J.-nél látott lőfegyvert, — mig a T. J. tanú által emiitett s állítólag a kérdéses nap előtti este 9 óra tájban elkövetett s fel sem jelentett és ezen egy tanú vallomásán kivül mivel sem igazolt kihágás esete, tekintetbe nem jöhet. Ily körülmények között Sz. M., kiről az, hogy vadászott volna, semmivel sem lett beigazolva, az ellene emelt vád és annak következményei alól felmentendő volt; — mig K. J., a ki ellenében nevezetesen a R. J. felesketett erdőőr hit alatti vallomásával beigazoltatott az, hogy a kérdéses nyári napon reggel 6 és 7 óra között idegen területen tiltott időben vadászott, e miatt hivatolt törvényczikk 26. és 29. §§-ai alapján — és pedig tekintettel büntetlen előéletére s vagyontalanságára — az itt kiszabott mértékben volt marasztalandó. Panaszlottaknak a csendőrök elől való elmenekülése magában véve még nem képez elég indokot arra, hogy az elkövetett kihágás a vadászati törvény 27. §-a alapján büntettessék. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 2291. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint a borosjenői járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet módosításával, Sz. M., Sz. T., G. P. és P. A. földészek, idegen területen tiltott időben engedély nélkül, kutyákkal s a három utóbbi panaszlott tilos módon vadászás miatt, az 1883. évi XX. t.-cz. 26. s illetve 27., 29. és 32. §§-ai alapján és pedig I. rendű vádlott 10—5 és 1 frt pénzbüntetésben, behajthatlanság esetén 1 és 1 napi s 6 órai elzárásban, a többiek 100, 5 és 1 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 10 és 1 napi s 6 órai elzárásban, az eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván; akkép változtatik meg, hogy tekintettel arra, mikép a II., III., és IV. rendű panaszlottak azon ténye, hogy az őket kihágáson ért csendőrök elől menekültek, magábanvéve a vadászati törvény 27. §-ában körülirt kihágás tényálladékát meg nem állapítja, a nevezettek az 1883. évi XX. t.-cz. 27. §-a helyett a 26. §-ba ütköző kihágás miatt, ezen §. alapján és pedig menekülésüket sulyositó körülményül tudva be, egyenkint 50 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 5 napi elzárásban marasztaltatnak el; egyebekben a másodfokú ítélet minősítő részében indokainál fogva helyben hagyatik, a büntetések