Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 20 — alapon adott utasításnak az ügyész eleget tett, a felebbezés mint a városi ügyész saját jogi meggyőződése folytán beadott, tekintendő. Mikre tekintettel, a gyámügyi felebbviteli küldöttségi határozat megváltoztatásával, a felebbezés elfogadandó volt. Az ügy érdemében tett intézkedésem pedig a következőkben találja okait. A Il-od fokú határozat a szóban levő 2500 frtot azon okból hagyta az atya kezelése alatt, mert az 1877. évi XX. L-cz. 17. §-a szerint az üzlet folytatásához szükséges ingóságok s készpénz biztosítását a gyámhatóság csak az esetben követelheti, ha azt a kiskorúak érdekeinek veszélyeztetése miatt szükségesnek tartja. Tekintve pedig, hogy itt a veszélyeztetés valószínűsége fenn nem forog, nincs ok arra, hogy a 2500 frt az üzletből elvonassék s az atya üzletének folytatásában megakadályoztassék. Az 1877. évi XX. t.-cz. 17. §-ának említett intézkedése azonban nem azon esetre vonatkozik, a mikor az atya üzletének saját személyében folytatásáról, hanem azon esetre, a mikor a kiskorura háramlott üzletnek a kiskorú javára folytatásáról van szó. Miután pedig a szóban levő esetben az atya üzletéről s ennnek folytatásáról van szó, a II. fokú határozatnak intézkedését megváltoztatnom és az árvaszék említett intézkedését a határozatban felhozott azon okból helybenhagynom kellett, mert az atya nem ajánlott olyan biztosítékot, mely a gyámi törvényben előirt követelményeknek megfelelne. Addig, mig a kiskorúak az atyának a gyámi törvény 15. §-ában körülirt hatalma alatt állanak, a gyámhatóság azok tartása és neveltetése kérdésében nem hivatott intézkedni. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 48,858. sz. határozata: N. N. által kiskorú gyermekeinek az anyai nagyszülőktől elvételük és neki átadásuk iránt előterjesztett kérelem felett a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének másodfokon hozott határozatát, kérelmező felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozatot, melylyel helybenhagyatott a vármegyei árvaszék határozatának b. N. N. által felebbezett azon része, mely szerint fennebbi kérelmének elutasítása mellett a kiskorúak továbbra is az anyai nagyszülők gondozása alatt hagyattak: az idézett árvaszéki határozattal együtt megváltoztatom és rendelem, hogy nevezett kiskorúak atyjuknak adassanak át. Indokok: Atyai hatalom alatt álló kiskorúak tartása és neveltetése iránt az 1877. évi XX. t.-cz. 15. és 26. §-ai értelmében az atya jogosult, de egyszersmind köteles intézkedni. Az atya ebbeli intézkedési jogába a gyámhatóság — a kiskorúak érdekéből — csak akkor, ha az atya a kiskorúak tartását és neveltetését teljesen elhanyagolta, avatkozhatik be az 1887. évi XX. t.-cz. 22. §-a alapján olyképen, hogy az e szakaszban emiitett körülményeknek szabályszerű tárgyalás utján beigazolásával az atyának kiskorú gyermekei feletti atyai hatalmát megszünteti. Addig tehát, a mig a kiskorúak az atyának a törvény 15. §-ában körülirott hatalma alatt állanak: a gyámhatóság azok tartása és neveltetése iránt intézkedni nem hivatott. Minthogy az ügyiratok szerint a kiskorúak atyai hatalom alatt állanak, ebből kifolyólag azok tartására nézve önállóan intézkedni az atyának áll jogában. Minthogy továbbá a felebbezett határozatokban azon körülmény, hogy N. N. jelenleg nincs oly helyzetben, hogy kiskorú gyermekei iránti atyai kötelmeit teljesíthetné, a gyámhatóságnak a fennebb előadottaknál fogva arra adhat alapot, hogy nevezett ellen az 1877. évi XX. t.-cz. 22. §-a szerinti eljárást