Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 9 — határozatok feloldásával az eljárásnak a jelzett irányban vagyis az a nagyszülők életbelétének és fizető képességének kiderítésére való kiegé tését is ahhoz képest ujabb határozat hozatalát rendelem el. Ha a szülők a gyermektartásra képtelenek, akkor a tartásdíj a nagyszülők ellenében a szülők életében is megállapítható. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 66,940. sz. határozata: Ozv. D. Sándorné, szül. Sz. Lidia sz—i lakos által a kiskorú fia D. Lajos tartásdijának, atyai nagyanyja, özv. D. Jánosné, szül. H. Katalin ellen megállapítása iránt előterjesztett kérelem tárgyában a közig, b^ottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének másodfokon hozott határozatát, özv. D. Jánosné felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az. idézett másodfokú határozatnak nem felebbezett részét érintetlenül hagyom. Ozv. D. Jánosné által felebbezett azon részét, a mely szerint Sz. város árvaszékének özv. D. Sándornét, fentebbi kérelmével elutasító határozata megváltoztatásával, özv. D. Jánosné atyai nagyanyja, a nevezett kiskorú unokája részére 1892. évi nov. 10-től kezdőleg, havi 5 írt tartásdíj fizetésére végrehajtás terhe alatt köteleztetett, oda módosítom, hogy özv. D. Jánosné köteles a nevezett kiskorú tartásához való hozzájárulásként, a fentebbi időponttól kezdőleg a kiskorú életkora 14. évének betöltéséig havi 3 frtot özv. D. Sándorné kezéhez végrehajtás terhe alatt fizetni. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a értelmében vagyontalan kiskorúakat tartani, ha az atya vag3T anya erre képtelen, a nagyszülők kötelesek; minthogy pedig kiskorú D. Lajosnak özvegységben lévő és vagyontalan édesanyja a még ápolásra szorult kiskorú fia gondozása mellett, a saját és gyermeke fentartására szükségelt jövedelmet állandóan megszerezni nem képes: özv. D. Jánosné nagyanya a vagyoni viszonyaihoz arányosított fentebbi tartásdíjban elmarasztalandó volt A kiskorúak tartásdijának kérdésében az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a alapján hozott marasztaló határozatok nem terjesztendők fel hivatalból a felsőbb hatósághoz, a hivatalból való felterjesztésnek csak oly esetekben van helye, a melyekben kiskorúak marasztaltatnak el tartásdíj fizetésében, a szülők vagy nagyszülők javára. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 46,063. sz. határozata: Ifj. Sz. Sámuel és K. Zsuzsánna által, különválva élő házastársak kiskorú Sz. Eszter nevü gyermekük tartása iránt folyamatba tett ügyben, a közigazgatási bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének másodfokon hozott határozatát idősb Sz. Sámuel felebbezése folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az idézett másodfokú határozatot, mely szerint Cz. város árvaszékének idősb Sz. Sámuel és nejét L. Juditot, mint kiskorú Sz. Eszter nagyszüleit, kiskorú unokájuk tartásdijában havi 3 frt fizetésére kötelező határozata azon módosítással' hagyatott helyben, hogy a tartásdíj 1888. évi április hó 24-től, mint az ez iránti kérvény benyújtása napjától kezdőleg számítandó, indokaiból helybenhagyom. Erről a közigazgatási bizottságot további eljárás végett értesítem s egyszersmind a fennebbi másodfokú határozatban Cz. város árvaszékéhez intézett azon utasítás alkalmából, hogy az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a alapján hozott elmarasztaló határozatát jövőben a felebbezési határidő lejárta után, ha felebbezés nem adatott be. hivatalból terjeszsze fel a felsőbb gyámhatósághoz, figyelmeztetem a közigazgatási