Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

10 bizottságot, hogy az idézett szakasz alapján hozott csak oly határozatok terjesztendők fel hivatalból ugyanezen szakasz utolsó bekezdése értelmében a felsőbb gyámhatósághoz, a melyekkel kiskorúak marasztaltatnak el tartásdíj fizetésében a szülők vagy nagyszülők javára. Az 1877. XX. t.-cz. 11. §-a utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés ugyanis, mely szerint a tartásdijt megállapitó határozat hivatalból terjesztendő fel, csak is a kiskorúakat tartásdíjban marasztaló határozatokra vonatkozik. Érintett rendelkezés czélja kétségtelenül az, hogy a felsőbb gyámhatóságnak alkalom adassék arra, hogy a kiskorúakat elmarasztaló határozatokat a kiskorúak érdekében hivatalból felülvizsgálhassa és a kiskorúaknak netán igazságtalan anyagi megterheltetése esetén, a fenforgó körülmények teljes mérlegelésével határozatot hozhasson. A szülőket vagy nagyszülőket a kiskorúak javára kötelező határozatok hivatalból való felülvizsgálásának helye, de értelme sincs; mert a szülők vagy nagyszülők mint önképviseletre jogosított felek, gyámhatósági felügyelet alatt nem lévén, a sérelmesnek vélt határozatok ellen ugyanők felebbezéssel élhetnek. Az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-a a mostoha gyermekekre nem vonatkozik. Kiskorú mostoha gyermekek tartása iránt létrejött egyezség nem gyámhatósági, hanem birói utón érvényesítendő. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi 25,781. sz. határozata: Kiskorú T. S. elhelyezése és tartásdija megállapítása iránt folyamatba tett ügyben Cz. város árvaszékének és a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttségének határozatát özv. T. J.-né szül. Sz. Zs., ugy L. L., mint kk. T. S. gyámja részéről közbetett felebbezések folytán felülvizsgálván, következőleg határoztam: Az első fokú határozat nem felebbezett azon részét, mely szerint L. I. utasíttatott, hogy gyámoltja kiskorú T. 8. elhelyezése iránt gyámi tisztéből kifolyólag gondoskodjék, érintetlenül hagyom. Ugyanazon elsőfokú határozatnak azon részét, mely szerint kiskorú T, S. tartásdija özv. T. J.-né ellenében évi 25 írtban állapíttatott meg és özv. T. J.-néra nézve azon általa tett ajánlat, hogy a nevezett kiskorúnak nagykorúsága elértekor atyai örökrészét az özvegyi haszonélvezeti jog fentartásá nélkül kiadni fogja, feltétlenül kötelező erejűnek kimondatott, feloldom. Ugy feloldom a másodfokú határozat azon részét, mely kiskorú T. S. tartásdiját az elsőfokú határozat eziránti része megváltoztatásával évi 50 írtban állapította meg. A másodfokú határozat azon rendelkezését, mely szerint kimondatott, hogy azon esetre, ha özv. T. J.-né az évi 50 frt tartásdijat a megállapított határidőkben le nem fizetné, L. I. gyám kérelmére az árvaszék kötelessége lesz özv. T. J.-né ellen a néhai T. J. hagyatéka tárgyalása alkalmával kiskorú T. S. tartása iránt egyezségileg elvállalt kötelezettségnek peres uton érvényt szerezni, oda módosítom, hogy az 1877. évi XX. t.-cz. 87. §-a értelmében gyám L. I. feladata a nevezett özvegy ellenében kiskorú T. Sl tartása tekintetében elvállalt kötelezettség teljesítése iránti lépéseket haladéktalannl megtennie. Indokok : Özv. T. J.-né néhai férje hagyatéka tárgyalása alkalmával létesült, gyámhatóságilag jóváhagyott egyezségben arra kötelezte magát, hogy néhai férjének első és második házasságából származó kiskorú gyermekeit neveli, ruházza, gondozza és kiházasitásaikat eszközli. Tekintve, hogy kiskorú T. S., a ki néhai T. J. első házasságából származott özv. T. J.-né szül. Sz. Zs.-nak mostoha fia és ezen viszonynál fogva a nevezett özvegynek ezen kiskorú irányában való tartási kötelezettsége