Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

25. §-a alapján 20 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 2 napi elzárásban,' továbbá 20 frt kártérítésben, 12 frt 30 kr hajtópénz, 52 frt 80 kr eljárási költségek megfizetésében marasztaltatott el, feloldatott, Z. község elöljárósága, mint panaszos által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, feloldalak és uj másodfokú Ítélet hozatala rendeltetik el, mert az idézett másodfokú Ítélet az elsőfokú Ítéletet csak egyszerűen feloldja a nélkül, hogy akár az ügy ujabb tárgyalása és elsőfokú elbírálása iránt valamely positiv rendelkezést tenne, akár pedig vádlottat kifejezetten felmentené: minélfogva uj szabályszerű másodfokú Ítélet hozatala volt elrendelendő. Kihágás miatt kiszabott büntetés, fokozatos felebbezés esetén, minden indokolás nélkül fel nem emelhető. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 6267. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú ítélete, mely szerint a marczali járás főszolgabirája által hozott elsőfokú ítélet módosításával T. János íöldmives, idegen területen s tiltott időben vadászás miatt az 1883. évi XX. t.-cz. 26. és 29. §-ai alapján 25—25 frt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében 3—3 napi elzárásban, továbbá 4 frt eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, fegyvere elkoboztatni readeltetett, s végül a fenforogni látszó jövedéki kihágás elbírálása végett az iratok az ítélet jogerőre emelkedése után az illetékes kir. pénzügyigazgatósághoz áttétetni határoztattak, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, indokainál fogva oly módosítással hagyatik helyben, hogy a másodfokban minden indokolás nélkül felemelt büntetés, tekintettel panaszlott büntetlen előéletére is, az I. fokban megállapított 15—15 írtra, nemfizethetés esetén 2—2 napi elzárásra leszállittatik. A kihágási ügyekben másodfokulag itélő biróság e részbeni felügyeleti jogából nem jogosult arra, hogy az elsőfokú biróságot a büntetési tétel kisebb vagy nagyobb mértékének alkalmazására általában utasithassa. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 3740. sz. határozata : A város tanácsának felterjesztésében tett kérdésére értesítem a város közönségét, hogy a másodfoka hatóság az eljárási szabályok 10. §-a értelmében fel van ugyan jogosítva arra, hogy a hozzá felterjesztett kimutatások s az esetleg bekivánt tárgyalási iratok alapján esetleges észrevételeit a kihágási ügyekben eljárt elsőfokú közigazgatási hatóságokkal közölhesse s ennélfogva bizonyos mérvben azok bíráskodása felett felügyeleti jogot is gyakorol, de ezen felügyeleti jog csakis arra terjedhet ki, hogy az elsőfokú hatóság a kihágási ügyek elbírálásánál és kezelésénél a hatályban levő döntvények és szabályok rendelkezéseit betartja-e ? Nyilvánvalóan a törvényekbe vagy szabályokba ütköző vagy feltűnően késedelmes vagy felületes eljárást nem tanusitanak-e ? Nem terjedhet ki azonban arra, hogy a másodfokú hatóság az elsőfokú biróságként eljáró közigazgatási hatóságot — ha ez a törvény korlátain belül jár el — a büntetési tétel kisebb-nagyobb mértékének alkalmazására általában utasithassa, mert ez már nem felügyeleti, hanem bíráskodási jog gyakorlata volna, mely a másodfokú hatóságot csakis akkor illeti meg, ha valamely ügy felülvizsgálat végett perrendszerüleg eléje terjesztetik.