Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

- 98 által még ugyanazon hóban megtétetett s ezen idő óta a feljelentett cselekmenyek tárgyában (a ténykérdés tisztázása körül) az eljárás a biróság részéről a tettes ellen irányítva, a kihágásokra nézve megállapított elévülési időközökön belül szakadatlanul folyamatban volt s igy az elévülés fenn sem forogván: az alsóbb hatóságok által hozott határozatok megváltoztatásával a büntető eljárás folytatását el kellett rendelnem. A kihágás elévül akkor is, ha az elévülésre megszabott időtartam a kihágási ügynek a biróságtól a közigazgatási hatósághoz áttétele és az első közigazgatási intézkedés között telt le. A m. kir. belügyminiszter 1892. évi 3487. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az sz—i járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával M. József kőműves és N. János asztalos kivándorlásnak hatósági engedély nélkül közvetítése miatt az 1891. évi XXXVIII. t.-cz. 1. és 2. §-ai alapján 1—1 havi elzárásban és 200—200 írt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében még 20—20 napi elzárásban, továbbá 7 írt 20 kr eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, az elsőrendű elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: a felebbező panaszlottat illetőleg indokainál fogva helybenhagyatik, N. János elmarasztaltra vonatkozólag pedig, a kinek a másodfokú Ítélet szabályszerűen még kézbesithető nem volt, az eljárás függőben tartatik. Ha valamely kihágási ügyre nézve, bűntett vagy vétség tényálladéka hiányában a biróság saját illetékességét meg nem állapította, az ügyet a közigazgatási hatóság érdemileg elbírálni tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1889. évi 6. sz. határozata: R, V. és F. Gy. ellen fenforgó bűn-, illetve kihágási ügyben m. évi deczember hó 24-én 16,940. szám alatt kelt jelentése csatolmányainak visszaküldése mellett felhivom a vármegye alispánját, miszerint D. város rendőrkapitányának az illetékességet leszállító határozatát másodfokulag megsemmisítvén, a nevezett elsőfokú hatóságot az ügynek az 1879. évi XL. t.-cz. 109. §-a alapján leendő érdemleges elbírálására utasítsa, mert a kir. törvényszék m. évi 1113/b. f. szám alatt hozott jogerőre emelkedett határozatával vádlottak ellen a bűnvádi eljárást bűntett vagy vétség tényálladéka hiányában szüntetvén meg, ezen határozattal szemben az illetékesség kérdése fel nem vethető. Jogi személy kihágási eljárás alanyául nem szolgálhat. A. m. kir. belügyminiszter 1892. évi 2942. sz. határozata: A vármegye alispánjának másodfokú Ítélete, mely szerint az M. városi rendőrkapitány által hozott elsőfokú Ítélet helybenhagyásával M. Vilmos és fia czég, továbbá W. Gyula és E. Éliás fakereskedők, a hatóságilag kibocsátott tüzrendészeti rendszabályok megszegése miatt a vonatkozó városi tüzrendészeti szab.-rend. 2. és 37. §-ai és az 1690/889. sz. hatósági rendelet alapján és pedig I. rendű panaszlott fél és II. rendű panaszlott 20—20 írt,