Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. II. kötet (Budapest, 1895)

— 99 III. rendű panaszlott pedig 50 írt pénzbüntetésben, nemfizethetés esetében I. és II rendűek 2—2 napi, III. rendű panaszlott 5 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el; végül az idézett 1690/889. számú hatósági rendelet több ki is bővített intézkedéseinek pontos teljesítésére részletesen köteleztettek, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: szorosan kihágásügyi részében II. és III. rendű panaszlottakra vonatkozólag indokainál fogva azon megjegyzéssel, hogy a pénzbüntetések 15 nap és végrehajtás terhe alatt az 1887. évi VIII. t.-cz. 2. §-ában meghatározott czélokra fizetendők, helybenhagyatik, I. rendű panaszlott félre vonatkozólag azonban tekintettel arra, miszerint jogi személy kihágási eljárás alanyául nem szolgálhat, az elsőfokú Ítélettel együtt megsemmisíttetik és e részben az illető czégnek a kérdéses kihágásért felelős tagja ellen intézendő további szabályszerű eljárás folytatása és a kifejtendő eredményhez képest uj elsőfokú Ítélet hozatala rendeltetik el; végül az 1690/89. sz. hatósági rendelet intézkedéseinek a panaszlottakat kötelező elsőfokú és másodfokban nem is érintett rendelkezése törvényszerű fokozatos felülvizsgálat alá veendő. 2. Illetékes hatóságok. Tiszteletbeli járási szolgabirák (most főszolgabirák) ott, a hol önálló járással vagy bizonyos területre nézve önálló s kizárólagos szolgabirói hatáskörrel nem birnak, kihágási ügyekben csak a törvényhatóság különös felhatalmazása mellett bíráskodhatnak. A m. kir. belügyminiszter 1887. évi 2322. sz. határozata: Válaszolva a főispán azon előterjesztésére, melyben felvilágosítást kért az iránt, hogy a tiszteletbeli szolgabirák kihágási ügyekben különös felhatalmazás nélkül biráskodhatnak-e vagy sem? értesítem, hogy 1881. évi november hó 1-én 1567/kih. szám alatt kiadott körrendeletemnek azon rendelkezése, melyben kimondatott, hogy a járási segédszolgabirák s rendőri alkapitányok, továbbá más alárendelt rendőri közegek kihágási ügyekben csak az esetben bíráskodhatnak, ha ezen bíráskodásra a törvényhatóságtól különös felhatalmazást s megbízatást nyertek, a tiszteletbeli járási szolgabirákra nézve szintén érvénynyel bír; mert a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások eseteiben követendőeljárást szabályozó belügyminiszteri rendelet 8-ik §-a, valamint a büntető törvények életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. törvényczikk 42-ik §-a szerint a kihágási ügyeknek első fokon való elbírálása megyékben kizárólag a járási szolgabirákra ruháztatott. A sz—i járás szolgabirája által előadottakra nézve megjegyzem, hogy az 1870. évi XLII. törvényczikk 53-ik §-ának 9. pontja a tiszteletbeli szolgabirákra s egyéb a főispán által kinevezendő hasonló tisztviselőkre nézve általánosságban' csupán annyit mond ki, hogy a tiszteletbeli tisztviselőket a mutatkozó szükséghez képest a főispán nevezi ki. A törvényes gyakorlatból kifolyólag azonban ezen főispáni kinevezés csupán csak képesiti az illető tisztviselőket a szolgabirói teendők teljesítésére s ahhoz, hogy az illető tisztviselő e teendőket gyakorolhassa is, mindenkor a megyei hatóság rendelkezése szükségeltetik. Mivel tehát a járási szolgabirák kihágási ügyekben 7*