Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 58 A euriai bíróság azt elvetette; mert felebbezőnek 10 írtba megállapított keresetadója 105 frt tiszta jövedelemnek meg nem felel; ezen adónak a tőke jövedelem utáni adóval való egyesítése pedig a vál. törv. 6. §. értelmében helyt nem foghat. Kétséget nem szenvedvén, hogy az illetők városi birtokaik után az előirt tiszta jövedelemtőli adót fizetik, — a választói jogosultság tőlük el nem vonható azon okból, mert adókönyvecskéik az illető évre vonatkozó adóelőírásokat nem tartalmazzák, illetőleg, hogy nem igazolják, mikép az azon évi adózók lajstromában benfoglaltatnak. A választói jogosultságot megállapitó jövedelem utáni adózás igazoltatván, ennek ellenében, a választói jog megtagadhatására a központi választmány hivatása azt kimutatni, hogy a birtok, mely után az adó fizettetik, nem az adózó, hanem másnak tulajdonát képezi. 1878. évi 230. sz. euriai határozat. K. Péter s 77 társa verseczi lakosok felszólamlásaik elutasítása folytán felebbeztek. A euriai bíróság megváltoztatta; mert a közp. választmány határozataiban kétségbe nem vonatott, hogy felszólalók városi földbirtokaik után legalább 16 frt tiszta jövedelemtől adóznak, illetve oly házakkal bírnak, melyek mindegyike házadó alá eső 3 lakrészt foglal magában. A felszólalásokban foglalt s a felszólalók saját bizonyítékaik által meg nem czáfolt ezen állításokat tehát valóknak kellett tekinteni, habár a felszólalásokhoz csatolt adókönyvecskék s bizonyítványok az 1877. évre vonatkozó adó előírásokat nem tartalmazzák, illetve azt, hogy felszólalók ezen évi adófizetők lajstromában foglaltatnak, nem igazolják is. A felterjesztési jelentésben pótlólag megemlittetik ugyan, hogy a felszólalók által beügyelt, azon már hatályon kivül helyezett régi adóköiryveeskék a tulajdonjog bebizoiryitására nem alkalmatosak; ezen megjegyzést azonban a Curia a felebbezők hátrányára figyelembe nem vehette, azért: mert a vál. t.-cz. 33. §. szerint a központi választmánynak a névjegyzék kiigazítására szükséges mindennemű adatok rendelkezésére állván; valamint ezek nyomán egyrészt a felszólalók vagyoni állapotáról magának biztos tudomást szerezhetett, ugy másrészt kötelességében állott volna esetleg azt, hogy azon adatok szerint a felszólalásokban foglalt állitások nem valók, határozottan kifejezni; s mert azon esetben, ha az elutasító határozatok tüzetesb indokolásának a felterjesztési jelentésben való pótoltatása megengedtetnék, — felebbezők a vál. t. 50. §-ban megengedett uj bizonyítékok (14. §.) használtatási jogától nyilván elesnének, — miután a felebbezés czáfolatának tárgyát csak a neheztelt határozatokban felhozott állitások és okok képezhetik. A jelen ügyek ily állásában tehát a felebbezéseknek helyt adni kellett, minthogy a neheztelt határozatokban kifejezett azon nézet: mintha városokban csak azon lakosok bírnának vál. jogosultsággal, kik 16 frt földadóval vannak megróva, vagy 3 bérbe adott szoba után lakbéradót fizetnek, a vál. t.-cz. 3. §. szerint, — mely a választói képességet csak 16 frt földjövedelem után megadóztatástól, illetve oly ház birtoklásától tételezi fel, mely házadó (s nem házbéradó) alá eső 3 lakrészt foglal magában — határozottan téves.