Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 23 — most jelzett rendelkezéseit véve alapul, a magyar állampolgárságnak távollét által való elvesztése iránt fölmerült kérdések elbírálásánál az a felfogás jutott érvényre, hogy az állampolgárság e módon való elvesztésének szintén csak önrendelkezési képességgel biró egyénekkel szemben lehet helye s az ez alapon kifejlett gyakorlat szerint az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-ában megszabott 10 évi távollét ideje kiskorúakra (gyámság alatt állókra) nézve csak nagykorúságuktól a (gyámság megszűntétől) kezdve számíttatik, a miből következik, hogy a távollét ideje a gondnokság alatt állókra nézve is, csupán önrendelkezési képességük visszanyerésétől (a gondnokság megszüntetésétől) kezdve számitható. Minthogy pedig az 1873-ban S. B.-ra nézve elrendelt gondnokság megszüntetése az 1877. évi XX. t.-cz. 56. §. első bekezdése értelmében mindeddig ki nem mondatott, S. B. önrendelkezési joggal nem bir és ekként joggal reá nézve az 1879. L. t.-cz. 31. §-ában emiitett tiz évi távollét kezdetét sem vehette : nevezett eredeti magyar honosságának és tekintettel az 1877. évi XX. t.-cz. 198. §-ában foglaltakra, X. városbeli községi illetőségének jelenleg is birtokában van. Oly egyénnek kivándorlása, a ki azon időben, midőn korosztálya az tijonczozásra fel volt hiva, honpolgári minőséggel még nem birt s az 1879. évi L. t.-cz. 48. §-a alapján szerzett magyar honpolgársága csak 32 éves korának betöltése után tűnik ki, hadkötelezettségi szempontból nem esik kifogás alá. A m. kir. honvédelmi miniszternerk a m. kir. belügyminiszterhez intézett 1888. évi 4946. sz. átirata: Nagybecsű átirata következtében, az 1855. évbeli születésű és nagys—i illetőségű K. M. bécsi lakos kivándorlási kérelmére vonatkozó összes tárgyalási iratokat oly értesítéssel van szerencsém visszaküldeni, hogy miután a nagybecsű átirat szerint ezen egyén csakis 1881. évi január 8-tól kezdve tekintendő magyar állampolgárnak s igy azon időben, midőn korosztálya az ujonczozásra fel volt hiva, honpolgári minőséggel még nem birt, most pedig már tul van azon koron, a melyen belől a beköltözöttek a fennálló szabályok értelmében a hadkötelezettség teljesitésére szoríthatók, annak Bécs fővárosban való megtelepedés czéljából, a magyar állam kötelékéből kért elbocsátása ellen, hadkötelezettségi szempontból nincs észrevétel, A legfelsőbb meghivó levél kiállitása az országból távollevő magyar állampolgár távollétének folytonosságában megszakítást idéz elő. A m. kir. belügyminiszter 1891. évi 12384 sz. határozata: Eredetileg X. városi illetőségű gróf N. T. hietzingi lakos a magyar állampolgárok sorába való visszavételért folyamodván, e részbeli kérelmét arra a feltevésre alapítja, hogy magyar állampolgárságát azon okból, mert 24 év óta Ausztriában lakik, távollét által elvesztette. Folyamodó maga is elismeri, hogy az országgyűlés főrendi házában még a ház régi szervezeténekmegváltoztatása előtt részt vett és magyar mágnási jogát gyakorolta, ennek igazolásául pedig az 1884. évi Pünkösd hava 20. napján kelt és a főrendiházban 1884. évi október hó 17-én bemutatott legfelsőbb meghivó levelet is mellékelte. Eltekintve attól, hogy gróf N. T. a fenti időben az országban tényleg megfordult és igy ezen időtől fogva tiz esztendő még ugy sem