Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. I. kötet (Budapest, 1895)

— 24 — telt be, egymaga azon körülmény, hogy 1884-ben részére legfelőbb meghívó állíttatott ki, oly kétségtelen elismerése a magyar állampolgárságnak, hogy az azon esetben is megszakítást idézett volna elő távollétének folytonosságában, ha emiitett gróf N. T. a legfelsőbb meghivó levél folytán az országban meg sem fordult és törvényhozói jogát nem is gyakorolta volna. Miután tehát gróf N. T. magyar állampolgárságát el nem vesztette, a magyar állampolgárok sorába való visszavételének szüksége sem forog fenn. A községi illetőségi bizonyitvány a magyar állampolgárság fentartására nézve az 1879. évi L. t.-czikk 31. §-ának 3. bekezdésében előirt módozatokkal egyenlő hatályúnak tekintendő és a távollét folytonosságának megszakitását eredményezi. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 30,465. sz. határozata: Sz. községi születésű T. K. brünni lakos, állampolgársági ügyében kijelentem, hogy miután nevezett egyén részére Sz. község elöljárósága legutóbb 1885. évi június 20-án állított ki illetőségi bizonyítványt, ezen körülmény T. K. távolléte folytonosságának megszakítására nézve, mint magyar honosságának fentartására irányuló szándék, az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-ának 3. bekezdésében előirt kellékekkel egyenlő hatályúnak tekintendő s igy magyar állampolgárságát távollét által el nem vesztette. Ennélfogva az ellen, hogy részére utóbbbi illetőségi bizonyitvány kiállittassék, semmi észrevétel fenn nem forog. Megjegyzem egyébiránt, hogy a jelen rendeletem másolatának folyamodó részére leendő közlése külön honpolgársági bizonyitvány kiállítását feleslegessé teszi. A magyar honosság és községi illetőség megállapítása iránt hivatalból tett intézkedés az 1879. évi L. t.-czikk 31. §-ában felsorolt távollét megszakitási módozatokkal egyenlő hatályúnak tekintendő s annak következtében az illető egyén távollétének folytonosságában megszakítást idéz elő. A m. kir. belügyminiszter 1890. évi 2863. sz. határozata: B. J. kórházi ápoltnak községi illetősége kérdésében a következőkről értesítem a vármegye közönségét: kiskorn B. J. János kórházi ápolt atyja B. J. után magyar állampolgár. Mert habár D. község utóbb nevezettnek eredeti magyar honosságát tagadásba is veszi, de arra nézve honnét s mely osztrák községből vándoroltak volna be B. J. szülei Magyarországba, semmiféle adatot fel nem hoz, őt az 1879. évi L. t.-cz. 19. §-ának 1. pontja értelmében magyar állampolgárnak kell tekinteni. A mi az alispáni jelentésben felhozott azon indokot illeti, hogy a nevezett kórházi ápoltnak atyja, ki 1870. évben költözött ki Bécsbe, magyar állampolgárságának fentartását ez ideig be nem jelentette s igy az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-ának rendelkezéséhez képest magyar állampolgárnak állítólag nem volna tekintendő, erre nézve megjegyeztetik, hogy B. J. magyar állampolgársága s községi illetőségének megállapítása iránt kiskorú fiának kórházi ápoltatása alkalmából a bécsi cs. kir. Rudolf alapítványi közkórház gondnoksága részéről tett kérelem folytán még a mult évi itteni rendelettel hivatalból tétetvén intézkedés, ezen körülmény nevezett egyén távollétének folytonosságában természetszerűleg megszakítást vont maga után s igy magyar honosságát távollét által eddig el nem veszthette. Minek következtében nevezett B. J.-t más támpont hiá-